2 órás hegyi út Csíksomlyóra, az eső végig szemetelt. Induláskor ez még kicsit aggasztott, de rájöttem hogy az út mellett látott csoportok nem egyszerű turisták, hanem zarándokok, igencsak kicsinyesnek éreztem magam. Pláne mikor ránéztem a kilométerórára és tudtam még a kocsival megteendő táv felénél ha járunk, ők meg ázottan több napja gyalogolnak és kitudja mikor érnek oda. Én ekkor úgy tudtam 10 órakor lesz a mise, ha itt vagyunk arra oda kell érni. A kocsiból kiszállva nem tudom menyit gyalogoltunk, de bármiért is voltam ott az én áldozatom semmiség volt, még magamhoz mérten is. Igyekeztem a csapatot tartani az időbeosztáshoz, nem is hallottak tőlem mást: lépjünk ki, haladjunk, tempó, mindjárt ott vagyunk, ne maradj le, majd visszafelé megnézzük. Átérve a hegyen elszégyelltem magam, és még most is szégyellem. Igaz engem inkább a kíváncsiság hajtott, mintsem a hit, de úgy érzem megfeledkeztem róla, hogy az is számít hogyan jutunk el a célunkhoz.
A nyeregben megpihentünk, lejelentkeztünk, megvártuk míg a Szabad Lovagok-tól 16 főt köszöntenek, elkészítettük emlékeinket, majd az újabb eső előtt vissza indultunk autóinkhoz.
A délutánt vásárlásra szántuk melyhez már a hegyről lefelé jövet hozzáfogtunk, majd Korondon folytattuk. Volt ott minden, kis Miskától géppuskáig. Az előbbi igen szemtelenül kéregetett, az utóbbi nem akart elsülni. Én hegyet járni mentem, de azért volt nálam némi költeni való, amiből apróságokkal kedveskedtem szeretteimnek.
Jaj. Ki ne hagyjam! Vettem boróka pálinkát. Én a borókára bokorként emlékszem, de azt mondják fenyő. Úgy legyen, a leve finomra sikeredett. A színe opálos zöld, leginkább a kivi zöldjéhez hasonlít, samponnak néztem. :) A többiek fitymálják. Szerintük áfonyát kellett volna venni, de bezzeg nem vettek, csak a szájuk nagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése