Visszatekintve

Míg az előző bejegyzéseket írtam annyiféle megközelítésben terveztem a visszatekintést, de most egyik sem az igazi. Ömleszteni fogok.
A híresztelések ellenére mindenhol volt angol WC, ami sok esetben tisztább volt mint itthon!
A barlangi sztori kivételével mindenhol boldogultunk magyarul.
A közúti táblák egyértelműek, nincsenek kikövetkeztethetetlen jelek. Az utak minősége sem rosszabb, mint idehaza. A távolságot azonban csak a kő kilométerkövek mutatják jól, a táblákat ilyesmire nem érdemes figyelembe venni. Haladni is lehet, de rájöttem miért van az a sok román kamionos baleset.
A gumicsizma többet ér, mint a fürdőruha.
Sokkal kevesebből kijöttük, mint gondoltuk.
A városokban igénytelenség és kosz volt jellemző. A falvakban minden faji megkülönböztetés nélkül elkülönül két csoport: Az egyik aki putriban lakott. Lehetett fényes teteje, csicsás fala, de igénytelenség, és kosz uralta a sokszor befejezetlen épületeket (had ne jellemezzem tovább, látott már mindenki olyat). A másik, aki bár sokszor szűkös körülmények között, de tiszta környezetben élt. Lehet omladozott a fal, de tiszta ruhában jártak, gondozott veteményes volt a ház körül, virágok a kertben; ablakban, szénaboglyák az udvaron.
Az embereket nem zavarta az eső, minden útvonalon láttunk gyalog közlekedőket, akik aztán hirtelen stoppossá változtak. Láttunk nénikét bottal integetni, majd beszállni teherautóba, de fiatal csinibabákat is (5 prostit is észrevettünk, de egyértelműen elkülönült ki a stopos és ki a szolgáltató).
Nagyon szívesen beszélgetnek az emberek. Örülnek  a magyar szónak. Hallottam már a hazaszeretetükről, de megtapasztalni egészen más. Tisztában vagyok vele, hogy én sok mindent kihagyhattam, amit az iskolában próbáltak belém tölteni, de arra, hogy Trianon 100 évre szólt volna egyáltalán nem emlékszem, és még utána sem néztem. Minden esetre, nagyon sokan utalnak erre, és várják a 100 év végét. Figyelemmel kísérik  a napi politikát, és nekik sincs róla jó véleményük.
Feltűnt még a rengeteg kereszt, kereszteződésekben, virágoskertben, bárhol. A városokban egyértelmű, hogy több templom is lehet, de a falvakban is sok helyütt volt 2, 3. Nem mondom, hogy mind fényes, de mindben miséztek.
Odafelé is sok hídon hajtottunk keresztül, de mint megtudtuk, idén extra sok eső esett, ezért hazafelé már könnyebb volt őket számolni, mert jobb esetben csak félpályán mind beomlott. A gólyák viszont biztos nem a kivételesen nagy esőzés miatt voltak olyan sokan. Réteken csoportosan falatoztak, a villanypóznákon, kéményeken pedig sűrűn fészkeltek.
Tiszta, simogató a levegő. Olyan sima, egyenletes, állandó.
A táj nagyon szép. A hegyekben mindenhol óriási fák, az itthonitól kisebb irtásokat rögtön visszatelepítik, nincsenek csupasz hegyoldalak. Ahol nem szikla van, ott fa nő, vagy lentebb fű. Azt a rengeteg zöldet nem tarkítja a szétszórt szemét. Amerre a szem ellát zöld-zöld-barna-zöld-sárga-zöld, ezer árnyalatban,tisztán, gyönyörűen, élettel telin. Ha megállt volna az idő sem bántam volna.
Gyönyörű 4 nap volt.
Visszatérünk.