Balatonmáriafürdő, a keményre fújt keréknek és a jó útviszonyoknak köszönhetően olyan csikló maszázsban volt részem mint még soha. Kár, hogy én gyengédebben szeretem. :§ A testi gyönyörök után Fonyódon az örök szerelemmel ismerkedtünk. A Kripta-villát kedvemér nyitották ki, odalenn érdekes volt szembesülni a századelő egy hős szerelmes férfiújának tettével, különösen gyertya fénynél. Lehet csak attól hatott meg enyire a történet, hogy a dombra feltekeréstől hypxiás lettem, de lehet a villa alatti kis párkányról nyíló panoráma gyönyöre nem múlott olyan hamar.
A Balatonszemesiek, na meg az Öszödik kapják be a tudják mit. Az északi oldaltól féltem, hogy dombok-hegyek váltják egymást és majd milyen nehéz lesz. Szerintem nem volt nehéz, jó volt. Itt meg, szinte sima terep, de alig tábla, követünk az aszfaltra fújt hol félig, hol egészen lekopott nyilakat, amik bevisznek a sétálóutakra, butiksorokra, biciklivel alig kiforogható gyalogos vasúti átjárókba. Hagyom is, mielőtt ebbe merülök el és nem a Balatonban végre.
Szárszónál alkalmi utitársaim lemaradtakak. Most belegondolva bánom, hogy hagytam, sőt még bíztattam is őket tartsanak velem. A legjobb az lett volna, ha még maradunk Berényben egy fél napot és 2 nappal később érkezem meg Zamárdiba, valamint csak vacsorára maradok, így is, úgy is áztam. Jó volt ez a pihenő nap is, volt időm átnézni a térképet, jegyzeteket, dumáltunk, szaunáztam, de mégis bánt, hogy az időnkbe belefért volna, nem voltunk kötelesek eggyütt maradni és mégis jöttek velem azt a verőfényes napot meg elkapkodtuk. Gyorsan leírtam két napot, a javát meg kihagytam. Földvár, Galamb sziget, nem nagy kitérő, csak a kikötőt kell megkerülni, de cserébe nagyon hangulatos helyen lukadunk ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése