Betegnek lenni, a másik oldalról

Úgy volt a hetet végig dolgozom, de feladtam a harcot szerdán. Délben már kivoltam, és ugyan furdalt, hogy másnak keresztbe teszek, de kúrva szarul éreztem magam. Pedig, akkor még csak a torkom, meg a környéke fájt, bejelentettem itthon maradok, és majd csak a megbeszélt szerdai napon megyek 2 napra aztán szabi 9.-ig. Itthol sok lett volna még  a munka, de mint  lassított felvétel haladtam, rossz volt nézni is, ha egyáltalán rá vettem magam valamire. Igaz nem is azért voltam itthol, de mégsem olyan egyszerű az a nyugton maradás, még ha tudom is nem lesz jó vége. Az orvos csak délután rendelt, de szerencsés szakmai ártalom, hogy van itthol minden, amivel elkezdhetem a kezelést, csak a pótláshoz kell dr, meg a tp-hez.  Tőle még elmentem a Corába, ahol nagy nehezen, sűrű ásítozás közepette vettem volna 1 pólót Hógolyónak (amit nem engedtek annál a kaszánál kifizetni, amelyiknél sorban álltam fél órát), majd odahaza még gyertyaöntést terveztem a szomszédasszonnyal. Mindehhez neki is fogtunk, de leginkább csak útmutatásokkal segítettem az előrehaladást, aktívan legfeljebb a kígyóbűvölés utáni fél órában. Szerencsére addigra végeztük is, és lefekhettem végre. Még csak délután 6 óra volt, mégis nagyon húzott az ágy. Reggel aztán (9 óra) még betegebben ébredtem. A koplalás ellenére gyomrom sem volt az igazi, a hátam is fájt már, de a derekam annál jobban. Nem csoda, hogy nem alszom 5 óránál többet. Megháromszoroztam a dózist, derekam szépen le is merevedett. Nem mintha nem lett volna eddig elég bajom. Reggeli első teendőmnél rögvest eszembe is jutott egyik kolléganőm mondása "Isten jól teremtette meg az embert, mindenki keze elér a fenekéig, nehogy már majd én töröljem ki", az enyém bizony nem akart odáig elérni. A zoknival is meggyűlt a bajom. Mindehhez már pénteket írtunk, még nem takarítottam, nem vasaltam, a gyertyákkal is van teendő, a mézeskalácsok sincsenek becsomagolva, nem beszélve a többi ajándékról, meg az egyéb apróságokról, amiken karácsony előtt bizony illik átesni. Tudtam már, idén mazochizmusom más formában kell kiéljem, nem lesz egy nap alatt összes ablak megpucol, meg nagytakarítás, éjszakai csili-vili csomagolással, csak, szépen, fájdalmasan, koplalva a legszükségesebbek. A leveshez valót is hiába vettem meg, inkább Márti nénitől hoztunk ebédet, amiből ugyan nem ettem, de legalább lett volna mit. Estére elegem lett a nagykönyvből, pálinka kell a gyomromnak, attól már csak jobban lehetek. Ugyan egy kis takarításon kívül csak a csomagolás lett (igen nagy vonalakban) készen, de legalább kicsit jobban éreztem magam mire lefekhettem, kihagyva minden netes élvezkedést. Megint  sikerült jócskán belehúznom az alvásba, és reggel nem  a legjobb kedvvel ébredtem, de legalább az emésztésem nem vetet gátat a boldog karácsonynak, mehettem a családdal én is. Erről viszont már nem ma fogok írni.