Éjjel 1-ig ténykedtem, mégsem lettem kész mindennel, de nem állítottam be ébresztés, valahogy a bulit is bírnom kell, aludni fogok, amíg csak lehet. Ez a lehet 8-ig volt. Lássuk csak, mi az amit mindenképpen még ma kell megcsináljak.
Süti. Rétes, és... És méteres szelet.
Közben telefon Öcsitől: A nadrágját mindenképpen vigyem holnap. Oké. Felhajtás megvolt, cipészt azonban egész héten nem találtam, majd pont ma szilveszter napján fogok, de ha neki mindenképpen, akkor irány Zsadány, utolsó próba, persze hiába.
Még egy telefon. Erzsike: Nincs acetonom, átmehetek lemosni a lakkot. Persze. Ha már itt volt feltett még egy kérdést: nem festenéd ki is? Újabb óra csúszás, de mire nekem kellett segítség senki nem volt kéznél.
Pakolás el, be, ki, és még tudja fene milyen irányban. Csomagok, táskák mindenhol, és zsupsz be a kádba.
2 óra. Szóval, nem panaszkodhatok, élveztem az év utolsó hajmosását, tusolását, epilálását, borotválását, hajberakását, szárítását, sminkelését, öltözését, és végre 4 körül az indulását. (Jó kis csúszás.)
Útközben Hógolyót elvittük Márti nénihez, és a lebukó nap pirosát csodálva még a kocsiból felhívtam, aki eszembe jutott. Volt aki fel sem vette, aki még készült -jobban lemaradva, mint én- , aki már bulizott, és aki fekve a tévét nézte.
Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése