Túra is, nem is.

A túranaplót jobban megnéztem, és jelentésnek hívják. Ezt kellett volna írjak, ha minden úgy alakul, ahogy terveztem. A Nagy-Eged induláskor már rég a múlté volt, éjjel már Demjén és Szalók ládáit nyomtattam ki. 3 láda, ebből kettő fen van a com-on, és ott van még 1 virtuális is. A térképet megnézve rögtön láttam ezek szépen sorban egymás után valami szaggatott vonallal jelzett úton elérhetőek. Meg is lett gyorsan a terv, amit most szépen kibelezek.  Mint mondtam eddig nem foglalkoztam ilyesmivel, ahová menni akartam vittek, kiszálltam a kocsiból, megnéztem és mentünk vissza, térkép nem kellett hozzá, legfeljebb Pesten, de a közúti (vagy hogy hívják) térképek másak, mint a turisták. Amint észrevettem a turista térképről hiányoznak a felsőbbrendű közutak, és nyilván mások is, de a földutak szépen jelölgetve vannak, még olyanok is, amelyeken a vadkan se nagyon mászkál. Hát ilyenre tévedtem én is. De, kezdjem az elején, hogy aki véletlenül erre téved egy laikustól hallja melyik jelölésnél mire számítson (a többiek meg jót nevessenek rajta).

Sűrűn szaggatott, pirossal megerősítve: Amin én ma jártam az egy tanösvény volt. Kilehetett venni merre megy az út a hegynek felfelé, visszafelé már ez nem volt olyan egyértelmű, de a fákon sűrűn volt maszekjelzés (széles ecsetvonás), e nélkül olyan lett volna, mint a csak simán

Sűrűn szaggatott. Ezt az utat tulajdonképpen az ember maga tapossa. Ha akarom erre vezet, ha akarom arra, mert bizony nem sok különbség van hogy egy fát erről, vagy arról kerülök-e meg. Útnak nem nevezném, de még ösvénynek se nagyon, legfeljebb egyszer erre járt valaki és nyoma maradt. Szóval, ha kitaposod lesz út, ha nem, akkor majd kitapossa más.

Ritkábban megszakított vonalak sora. Ezt nem lehet eltéveszteni, széles, de autóval nem járható.

Fehér útsáv: Néhol ugyan van rajta némi aszfalt, de ez olyan mintha nem is lenne, és egyszercsak annak is vége szakad, kocsival csak merészebbeknek ajánlott (mint Én).

Sárga útsáv: Rendes, aszfaltos közút, olyan, amilyen, de itt még buszok is járnak.

Van amit azonban nagyon hiányolok. Pl. legalább 3 patak fölött mentem át, és a térképemen, vagyis a turistautak.hu-ról nyomtatott részleten egy sincs jelölve (Mátrát hoztam magammal a Bükk odahaza figyel, de amilyen szerencsém van, lehet ez a rész még azon sincs rajta). Mintha a patakok olyan sokszor váltanának medret.

Én felváltva szaggatottak, meg fehérek egymásutánján látogattam volna meg 3ládát, odafelé lett volna 6 km, vissza a közúton 3,8. Ahogy magam ismerem legalább 3-al megtoldottam volna, jó kis túrának ígérkezett, nem győztem volna pecsételgetni (igaz emberrel sem találkoztam, nem nyitott könyvtárral, vagy ilyenek). Idehaza be is tettem gyorsan egy kis szaloncukrot, nehogy még a végén ehető ne legyen nálam ilyen nagy úton.

7,20-kor indultam anyuéktól, 40-or már a kocsiból szálltam ki és vágtam neki az ismeretlennek, szemem elől nem tévesztve a lobogó Magyar zászlót. 

A leírás szerint idáig az út egyszerűbb részét jártam, de a hátralévő sem lesz hosszú, csak kicsit kevésbé kiépített (mint mondtam). A szél fújt (most vagdalkozhatnék, hogy mondjuk 7-es erősséggel, de ekkora biztos nem volt, pláne nem is tudom a fokozatokat, de fújt), ami egyébként szerencse, mert ugyan még a talaj fagyott volt, de felengedés közben legalább szárította az egyébként sarat. Tehát szerencsém volt, nem varacskos disznőként kellett dagonyázzak. Egyébként szép helyen jártam. Az út egy majdnem kihalt utcáról indult, majd lezárt barlanglakásokkal folytatódott, és vezetett tovább felfelé lépcsőkkel tűzdelve. Amikor ilyen lécekkel, fahasábokkal megtámasztott lépcsőfokokat látok mindig jó kedvem lesz, ilyen lépcső vezetett fel Parádon a tetőre, mellette málnabokrok, és odafenn búzatábla, szerettem oda felmászni. Ide is örömmel baktattam. Odafenn szükségét éreztem egy kis légzésrásegítésnek, de pipa helyett szaloncuki volt csak nálam, a tervet gyorsan módosítottam, nem lesz itt kőfejtő, meg hegyoldal. A ládák között így már Én biztos nem az ösvényen fogok mászkálni, ameddig lehet megyek kocsival, és az utolsó olyan 1-2 km-t teszem csak meg gyalog, úgy még a végére fogok érni, csak max 6 km lesz az eredmény, és a jelentés is felejtős, mert ez bizony így nem túra lesz, csak egy kis mászkálás. Szerintem.

Ja, majd elfelejtem, hol is voltam. Demjén, Hegyeskő-bérc, már elhagytam a zászlót. Megyek kicsit fel, kicsit le, aztán újabb lépcsők és nagyon fel. Most jut eszembe, hátra nem is néztem, csak előre a Mátrát, de az csodálni való volt. Energiatakarékossági okokból csak itt vettem elő újból , a gps-t. Majd hanyatt is estem, nem gondoltam, hogy már a láda mellett jó ideje eljöttem, de legalább jó helyen voltam, és a megváltozott terv alapján úgy is visszafelé kellett menjek. Mire a láda meglett, a tetőt 2x is megmásztam, ügyes rejtés. Sajnos a doboz teteje megsérült, de még nem ázott be, viszont bogár sincs benne. Ami nem baj, de örültem volna neki.

A kocsiban újra átnéztem a térképeket, és indultam a Demjéni kaptárövekhez. Ide vezetett az a fehér sávként jelzett út, amit az imént aszfaltosnak jellemeztem, de ez nem volt aszfaltos, előttem lánctalpassal közlekedtek rajta. Szerencsére Peti nem volt velem, máskülönben ide nem mehettem volna be, de így igen. Jó út volt ez, míg egy sorompó le nem zárta. Kiszállás, gps, de már szemmel is láttam, hogy a kőistálló előtt vagyok, az alagút mellett meg már biztos eljöttem, mert ahogy emlékszem, annak még korábban kellet volna lennie, vagy nem olyan nagy az az alagút, hogy kocsiból meglássam (pláne a Petiéből, amiből szinte csak az utat látni, azt is csak előre).  Toronyiránt haladva aztán megláttam balra az alagutat is, gondolom más is látott engem, mert még kamera is volt a rács tetején. Már innen láttam nem lesz ez olyan kék jelzéses mászkálás, itt az istálló, gondoltam kicsit balra fölötte a kaptárkő, és nyilván tőle jóval jobbra lesz az a magányos tölgyfa (magányos kopasz fa), aminél a láda rejtőzik, de az  út nincs sehol. 

Ez volt az a sűrűn szaggatott szakasz, amit az ember vagy kitapos magának, vagy feladja. Én, ha már itt vagyok még egy kaptárkő nem fog ki rajtam, felmegyek oda. Így is lett. Néhol kétrét görnyedve másztam, de felértem. Kicsit csalódtam is, három kőkúpot láttam, pár mélyedéssel, de ott voltam, és ha már ott voltam pisilnem is kellett. Pedig nem is ittam sok vizet a reggelire elfogyasztott kocsonyára. Direkt, mégsem bírtam ki. Öregszem, eztán már az inkontinencia jön. De, előbb a fa, ládástul, ami ugyanezen a szinten kel legyen, mögöttem. Körülöttem csak bokrok voltak, meg messzebb fenyő (azt legalább télen is felismerem), így nem volt nehéz észrevennem a lentől jól látható célom. Fejmagasságban láda? Kinek a feje magasságában? Én felnyúlva sem értem volna el, de meglehetett mászni a sziklát. A rejtek egyébként már messziről látszott, de gondolom ide nem sokan jönnek, akik nem ezt keresik. Bogár nuku, bár a com-on sincs fenn. Irány vissza a kocsihoz.

Egerszalók felé haladva többször leesett az állam. Már Demjén is sokat fejlődött mióta én nem jártam erre (1991), de a fürdők? Mennyi vendégház, hotel, kiadó szoba. Végre valami fejlődik. A fürdőhöz lekanyarodva nem is hagyhattam ki, hogy kocsival felmenjek a szálloda bejáratához, és kicsit szétnézzek. 

Nem valószínű, hogy valaha itt megszállok, de a nagy változást muszáj volt megnézzem kicsit közelebbről is. Visszagurultam az alsó parkolóhoz, és megnyugodtam, hogy valamit hagytak a pórnépnek is. Ugyan kerítések mögül, de a forrást meglehet nézni, és van ott egy olcsó fürdő is, ide még biztos visszajövök újra párszor rucival. 

 A medencék felett murvás út vezet fel a forráshoz és talán tovább is a ládhoz, el is indultam rajta. Megint csak a leírás szerint a láda egy közepes vastag fenyő tövében van. Hol voltam? Fenyőerdőben. De, legalább fiatalban, nem volt sok közepes vastag fa. Viszont bogarat sem leltem.  Visszafelé benéztem a snasszabbik fürdőbe, hogy a virtuális találat is meglegyen, és kicsit megkésve délben elindultam haza. Úgy terveztem 11-re otthol leszek, aztán anyuékkal megyünk Parádra.

Kimúltam, a többit holnap.