Ugyan készültem, és úgy terveztem 30 tojást festek a ládába is, de nem voltam benne biztos lesz-e értelme, vagy marad-e rá majd idő, hogy el is rejtsem.
Csütörtököt éjjelt átfestetettem, majd ragasztottam hajnali 2-ig, utána még logfüzet, készülődés, elpakolás, valamikor 3 után kerültem ágyba. Nem is csodálom, hogy hiába csörgött az óra elaludtam, de készen vagyok. Reggel művemből vihettem be a kollégáknak is, és a kocsiba mindent bekészítve munka után indulhattam a CORA mellé. Gondolkodtam rajta, hogy ne a Mikulás-láda köré tegyem, de olyan hely kell ami nekem is útba esik, ha nyirkosodik az idő is megközelíthető, rejtett, de nem a világ vége, és nem akartam, hogy sok időt vegyen igénybe, ne csak az találhasson rá, akinek van egy napja, hogy megkeresse. Számba vettem a Nefag erőt (nem ismerem a lehetőségeket, keresgélni meg nincs már idő), az utcánk végén lévő sport pálya melletti erdősávot (van egy hajléktalan család akik ott laknak, nem akartam zavarni őket), a Zagyva partot (nedves), és a Cora melletti árteret.
Maradt az ártér, de most elmentem a ciprusokig. Egyébként, azt hittem sokkal lentebb vannak, de csak alig pár 10 méterre a Mikulás-rejtéstől. Könnyen rájuk találtam, bár ne dicsekedjek, amikor Imre a GPS-be megjelölte a kedvenc fáját, és én szinte az utat nem is figyeltem, csak a kijelzőt.
Még az erdő alig éled, szinte csak első sor fűzfa zöldell, és bentebb sajnos rengeteg a szemét,
de érdekes gombát láttam,
és rengeteg kacsa hápogott. Amikor elmentem keresni a takaró gajjakat, sokat láttam felrepülni, még fácánt is láttam, és ekkor vettem észre, hogy a rönkömmel egy vonalban van vége a víznek. Remélem nem lesz sok eső és nem fog ebben a 6 napban jelentősen áradni a Tisza, nem fogják duzzasztani az árteret, mert akkor bizony hiába esőálló a csomag, ez a víz bizony kimossa.
 |
| Szeretettel. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése