II. Balaton-kör 1.

Reggel korábban ébredtem, mint a többiek, de mivel minden össze volt készítve, maradtam az ágyban és gondolatban készültem a mai napra. Kihívással telinek, gyönyörűnek ígérkezett. Kb. 70 km. állt előttünk, és négyünk közül csak én voltam, aki már egy nap alatt letekert ennyit. Úgy terveztük első napot mindenképpen külön váltan töltjük a csoporttól, aztán majd a többinél kiderül hogyan lesz tovább. Én nagyon szerettem volna végig a többiekkel tartani, de ez az út Adrinak volt szánva. Legyen mindenkinek jó, legyen benne mindenkinek érdekes, de ahogy neki tetszik úgy lesz.
Reggel további gördülők érkeztek, míg össze nem jött a létszám, össz. 21-en voltunk, ám mi a csoport előtt útra keltünk. Tegnap nem találtunk nyitva boltot, így nem volt reggelink, de éhesen nem vághatunk neki a napnak, ezért volt a sietség. Tegnap a strandra ment több boltot is láttunk, de sajnos még nem is néztek ki úgy, mint aki nyitni szeretne a közeljövőben, így tudtuk messzebb kell menjünk mire kaját találunk, de szerencsére a strand mellett sikerrel jártunk. Nem mondhatom, hogy gyors bevásárlás következett, de jól felszerelkeztünk a napra, a közeli parkolóban a padkára leülve jól is laktunk, majd teli hassal újra biciklire ültünk.

Nagy út volt még előttünk, és még mindig Siófokon jártunk, nem is a végén. A sétányon találtunk nyitva egy butikot, ahol Adrinak vettünk napszemüveget, mert ez sajnos nem volt nálunk. Nem felejtettük el, csak nem kaptunk Szolnokon, a tavalyi pedig eltörött. Következő pihenő a Sió zsilip melletti parkban következett.

A gyerekek láttak egy játszóteret, és nekik meg kellett állni. Mondtam, hogy így nem érünk a következő szálláshelyre időben, de engednem kellett nekik, nem lehettem rabszolga hajcsár, ám míg ők játszottak én eltekertem a Makovecz templomhoz ládát keresni.

Ildikó is velem tartott, 20 percnél nem terveztük hosszabbra a pihenőt, és annyi idő alatt pont meg is jártuk, és még bogaram is lett. Sajnos a bogárról eltűnt a dísze, valaki a 100$-os zsetont meglovasította és helyére egy fóliázott leírást tett. :(

Mielőtt letenném valahol keresek rá egy az eredetihez hasonló díszt.
A játszótérről toltuk biciklinket a Sió zsilip felé, gondoltam gyorsan elhaladva mellette nem sokat látunk belőle és egy kis magyarázatot megérdemel a nagy kád dugója.

Na meg, láda is van az út mellett, 5 perc rászánható. 10 lett belőle. Fenn a parton nem leltük, csak azt láttam, hogy pontosan itt kell lennie, de hol, ami fej magasságban van. Aztán gondoltuk, hogy le kell menni a gátra, a sétány alá, de kerítés volt mindenfelé. Amin volt kapu is, és az nincs ám bezárva. Nekem sem kellett több, uzsgyi lefelé, sietni kell.

A hídon át is toltuk a bicókat, de utána jöhetett a nagy tekerés. Elmúlt dél, és még nem jutottunk odébb egy faluval sem. Zamárdi, Szántód, szép helyek, de csak 5-5 percekre álltunk meg inni egy-két kortyot. Balatonföldváron azonban ideje volt megebédelni, a Galamb szigetet szemeltem ki erre a célra. 3 óra volt  már, de a gyerekek nagyon fáradtak, hosszabb pihenőre szép hellyel akartam nekik kedveskedni, ahol kicsit a lábunkat is belógathatjuk a Balatonba. Az 1 órás pihenő alatt még egy nagy ponty kifogásában is segédkeztünk.

Szárszóig a homok fal mellett szép, de hosszú volt az út, a parkban ugyancsak meg kellett állni. Ildikó lecsücsült egy padra, míg én egy újabb találat kedvéért a József Attila emlékművet fényképeztem.

Elmentünk még az Internet kávézóba, hogy kinyomtathassam a leírásokat, de ha 1 napot ott ülök sem lettem volna készen, olyan jó felszereléseik voltak. Nem vesztegettük az időt tovább. A szembeni kisboltban a régi szép idők emlékére reggelire vettünk rózsaszín kalácsot és irány Szemes, ahol tavaly eltévedtünk. Idén is. A síneken úgy kellett átcipelni a biciklit, mert egyszercsak vége lett a bicikliútnak. De előtte újabb pihenőt ejtettünk egy hűvös dombtetőn. Az útmutató táblák szerint erre volt a Bagoly-vár, Fanni szerette volna látni. Megegyeztünk ők megkeresik azt, én elmegyek a temetőbe Latinovits Zoltán sírjához, de 10 perc múlva ugyanitt találkozunk.

Nekem 8 perc kellett csak, mentem is a többiek felé. Fanni nem egy kis kápolnára számított, de az is lehet, hogy nem is ez a Bagoly-vár. Lelle, Boglár következett pár percre mindkét helyen megálltunk, még valahol a bele is mentünk a Balcsiba.

A mellényeket és a lámpákat is ideje volt beizzítani, 8 óra, szürkület, Fonyódon már sötét. Pedig milyen hosszú város is az. 10 körül, vagy nem sokkal utána értünk a Balatonfenyvesi szállásra. Még meleg csülkös babbal vártak bennünket. Biciklilámpa fénynél faltunk.
Hú, de hosszú volt ez a nap. Pontosan 75 km.-es. Az útvonal mentése funkciót elfelejtettem bekapcsolni, így trek nincs, de a számláló ennyit mutatott.
Ja, és még azt el is felejtettem, hogy volt valami 1 napos kerülés is, szembe jöttek nagy csoportok, rengeteg ember, le a kalappal előttük. Volt aki fekvő biciklin tekert, de láttunk olyan ősrégit is, aminek az első kereke óriás, a hátsó meg mini volt, voltak öregek, és nagyon kövérek is.

Szóval, semmi sem lehetetlen!