Oltári nagy szerencsém van. Az ajtó kulcsolásakor jött a szomszédasszony, hogy ne haragudjak már, de átvettek tegnap este egy csomagot, mert nem voltunk itthol, és ugye nem baj. Úgy megöleltem, dehogy volt baj, a várva várt cipőm volt benne. Visszamentem, és bár most volt először a lábamon abban vágtam az útnak. Lesz, ami lesz, nem lehet rosszabb, mintha túrabakancsban, vagy vékony talpú csukában vágok bele.
Lefelé el-el szenderedtem, de nem pihentem sokat, mindig volt valami ami felébresztett, mondtam is ne haragudjanak, ha ingerült leszek. 11 körül szerencsésen megérkeztünk, lepakoltuk a bicikliket, amelyiken kellett igazítottunk, és elfoglaltuk a szállást. Lassan érkeztek a többiek is. Ők úgy döntöttek estig a szomszéd faluba (nem emlékszem a nevére, de valami 4 pontos multi van ott) letekernek és szétnéznek. Mi strandot terveztünk, és én 1-2 ládát, ami útba esik.
A strand kb. 4 km.-re volt. De, addig 3x álltunk meg valami miatt, és olyan volt, mint a Shrekben: ott vagyunk már, ott vagyunk már? hangzottak a kérdések. Lassabban ment, mint gondoltam. Az egyik kanyarban 10 lépésre voltunk a Balcsitól, a gyerekek olyan boldogok voltak amikor meglátták a vizet, nem hagyhattuk, kellett egy kis előpancsi, csoportkép.
Ennél nagyobb boldogság, csak a fürdőben lett rajtuk úrrá. Adri még csúszdázott is, én pedig a szaunában élveztem a befizettet 3 órát.
Hazafelé 1 láda esett útba, melyet Fannival kerestünk meg.
(Ilyen sem volt még. A bejelentéskor veszem észre, hogy a jelszót le sem fényképeztem, meg fel sem írtam. Ügyes vagyok.)
Kerestünk volna még boltot is, de minden zárva volt.
A táborban egy kis vacsora, és sok duma várt bennünket, közben a gyerekek a tábor konditermében fárasztották magukat.
Persze a körmöm is hátra volt még, de a gyerekekével kezdtem, és az enyém kimaradt. Sebaj, nincs még vége a nyárnak, de kicsit már aludni is kell.
Meg blogot írni, a gyorsabb haladás kedvéért papírra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése