Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

2012. április 27., péntek

Kezdődik, kezdődik, kezdődik, végre kezdődik.

Gyorsan lekaptam biciklijeinkről a hátsó kosara, kivasaltam a pólók festéseit, zacsiba tettem a még nedves ruhákat és meg is érkezett Tibor. Sajnos a cipőm nem. Felpakoltunk az utánfutóra, megetettük az állatokat, Hógolyót megölelgettük 3x is, és hajrá!
Oltári nagy szerencsém van. Az ajtó kulcsolásakor jött a szomszédasszony, hogy ne haragudjak már, de átvettek tegnap este egy csomagot, mert nem voltunk itthol, és ugye nem baj. Úgy megöleltem, dehogy volt baj, a várva várt cipőm volt benne. Visszamentem, és bár most volt először a lábamon abban vágtam az útnak. Lesz, ami lesz, nem lehet rosszabb, mintha túrabakancsban, vagy vékony talpú csukában vágok bele.
Lefelé el-el szenderedtem, de nem pihentem sokat, mindig volt valami ami felébresztett, mondtam is ne haragudjanak, ha ingerült leszek. 11 körül szerencsésen megérkeztünk, lepakoltuk a bicikliket, amelyiken kellett igazítottunk, és elfoglaltuk a szállást. Lassan érkeztek a többiek is. Ők úgy döntöttek estig a szomszéd faluba (nem emlékszem a nevére, de valami 4 pontos multi van ott) letekernek és szétnéznek. Mi strandot terveztünk, és én 1-2 ládát, ami útba esik.
A strand kb. 4 km.-re volt. De, addig 3x álltunk meg valami miatt, és olyan volt, mint a Shrekben: ott vagyunk már, ott vagyunk már? hangzottak a kérdések. Lassabban ment, mint gondoltam. Az egyik kanyarban 10 lépésre voltunk a Balcsitól, a gyerekek olyan boldogok voltak amikor meglátták a vizet, nem hagyhattuk, kellett egy kis előpancsi, csoportkép.

Ennél nagyobb boldogság, csak a fürdőben lett rajtuk úrrá. Adri még csúszdázott is, én pedig  a szaunában  élveztem a befizettet 3 órát.


Hazafelé 1 láda esett útba, melyet Fannival kerestünk meg.
(Ilyen sem volt még. A bejelentéskor veszem észre, hogy a jelszót le sem fényképeztem, meg fel sem írtam. Ügyes vagyok.)


Kerestünk volna még boltot is, de minden zárva volt.
A táborban egy kis vacsora, és sok duma várt bennünket, közben a gyerekek a tábor konditermében fárasztották magukat.


Persze a körmöm is hátra volt még, de a gyerekekével kezdtem, és az enyém kimaradt. Sebaj, nincs még vége a nyárnak, de kicsit már aludni is kell.
Meg blogot írni, a gyorsabb haladás kedvéért papírra.

Nincsenek megjegyzések: