Készülődés Húsvétra

Kisiskolás koromban versenyeztünk az osztálytársnőkkel, kinél járt több locsoló, volt, hogy 60-nál is többen locsoltak meg. De, öregszem és 30 év alatt sokat változott a világ. Ma már a gyerekek nem ilyesmivel töltik ezt a napot, a családos apukák sem járják körbe a rokonságot, barátokat, hogy el ne hervadjunk. Én eddig minden évben nagy feneket kerítettem az ünnepnek. Új ruha, nagytakarítás, 3 napos sütés-főzés,  heteken át tojás-festés, fodrász. De, már mi sem akarjuk bezárva egy helyben várni azt a pár locsolót, aki még betéved, amikor a tv-ben sincs semmi érdekes (amit már ne láttunk volna 100x). Idén úgy döntöttünk hazajövünk a szüleimhez, és csak hétfő délután leszünk újra Szolnokon. Most belegondolva, ki sem takarítottam, süteményt se sütöttem, a hűtő is üres, szóval hétfő délután, ha valaki betéved nagyon fogom szégyellni magam, annak ellenére, hogy a tojások garmadával várják őket. Erről azért nem feledkeztem meg. Attól, hogy nem lesz vendégvárás a gyűjtőknek készültem új kollekcióval. Nehezen jött az ihlet. Hiába voltam itthol 1 hónapot, mégis az utolsó 4 nap vettem csak ecsetet a kezembe. Az első párak ráadásul nem is tettszettek, sorra selejteket festettem. Aztán ahogy lett egyre sötétebb az éjszaka csak készültek elfogadhatóak és jók is, hogy ne maradjak szégyenben.

De, visszatérve a Húsvétra, anyuéknál sem a locsolókat fogjuk várni, vasárnap elmegyünk a rokonokhoz. Ott nyilván sütök is valamit, és a hűtőre sincs panasz, de mégsem szándékozom a hétfőt sem ücsörögve tölteni. Úgy terveztem a Mátrában fogok a kékből teljesíteni egy újabb szakaszt, de ebbe még anyu jócskán beletervez, és az időjárás jelentés sem kecsegtet valami fergeteges jó idővel, szóval vannak akadályok, de valami mászkálás csak lesz.