II. Balaton-kör 2.

Gyorsan aludtunk volna, hiszt közel volt a kelés ideje, de a nap jót tett velünk. Ne fogjam a napra, mi nem kenekedtünk eléggé és szép színünk lett, de volt akinek sajgott minden csontja is mellé. Volt meleg víz, ami kicsit lazított az izmokon, de a krémek is használva lettek. Este még beszerettünk volna vásárolni mára, de annyit késtünk, és útközben sem volt nyitva újabb bolt, hogy megint a vásárlással kellet kezdenünk. Szerencsére szemben volt egy CBA. Siettünk, hisz még enni is kellet, és a csoporttal akartunk menni, hátha úgy jobban tartjuk az ütemet. 9-kor volt indulás, pontban érkeztünk a kapuhoz. Aztán az első büfénél kávé szünet, nem is kellett volna ennyire sietnünk, 2 utcányit sem mentünk, de legalább volt idő megbeszélni vezetőnkkel az útvonalat. Béla nagyon ügyesnek ígérkezett, képben volt, jól tudtunk kommunikálni, bár látszott rajta nem nézi ki belőlem, hogy képes vagyok arra amit mára terveztem. A csoport Balatonmáriafürdőn a mólóra tervezte a következő megállót, szerintük onnan a legcsodásabb a kilátás a Balcsira, ezt nekem is látni kellett, de szerintem a Kripta villa kertjéből. Azt beszéltük meg, ha Adri engedi én a mólóról hamar elhúzok, és a Balatonkeresztúri barokk templomot megnézem, majd sietek utánuk és beérem őket a Fenékpusztai Római romoknál, vagy még előtte a 400 éves kocsmánál. Adri szabadon engedett, de csakis úgy, ha a romoknál már tényleg ott leszek, különben nincs több láda. Ez aztán a fegyelem, de igaza van. Szeretnék legalább napi 3 ládát meglelni, de nem akarom megnehezíteni, tönkre tenni a többiek üdülését sem.

Tehát én a mólóról gyors pillantást vettem a horizontra, még fényképeztem is, aztán nagyobb sebességre kapcsoltam. A körforgalomnál társam akadt, Gyuri is úgy gondolta velem tart, bár szerintem nem tudta hová megyek, de hallotta amint megbeszéltük a tervem Bélával, és nyilván érdekelte. Talán 1 km.-es kitérőt ejtettünk, mire elértük a Templomot, bicikliket letámasztva be is tértünk. Sajnos fényképezni nem mertem, de gyönyörű volt, mind az oltár, mind a freskók, a hajó. Az ámulat után elmondtunk egy imát és indultunk a parkba ládát keresni.

Hamar meglett, tekerhettünk a többiek után, akiket a 400 évesnél értünk utol.

Basszus hogy tekerhettek ezek? Mi mentünk, mint a meszes és itt értük be őket, ráadásul már kajáltak is. Na, ezt vajon hogy bírták az enyémek? Azt mondják jól, de látom Adrié kivételével (Ő nem engedte, makacs, mint az anyja) mindkettő csomagjai már a kocsiban vannak. A romok a kocsma mellett voltak, bekanyarodtunk, de mindent fű lepett, alig látunk valamit, Adrinak, aki ezt mindenképpen látni akarta (Rómáról tanulnak törin) nagy csalódás volt. Keszthelyig, és eddig is árnyékos volt az út, jól haladtunk, de Béla aztán hajtott is bennünket rendesen. Mondjuk nekem tetszett, de a társaimon láttam kezdenek kibukni. Adri Keszthely elején a kirakodók között megevett egy szendvicset, de ingerült volt, a negyedórás pihi kellett neki, hogy kicsit jobb kedvre derüljön.

Következő pihenőt Gyenesdiásra tervezték, fagyizással egybekötve. Nem volt lassú a tempó odáig, de volt miért hajtani, jól is esett a hideg fagyi (annak aki szereti).

Adrinak is jót tett, így megmertem kérdezni elmehetek-e a Mihály-dombi kápolnához. Elengedett, de megbeszéltük a Balatongyöröki strandon találkozunk. Gyuri ide is velem tartott. Még a csoport előtt elindultunk, ugyan nem volt messzi a domb, ám már tudtuk milyen tempóval haladnak majd a többiek, és a domb meredek, nem 2 perc kell, hogy fenn legyünk, de a tavalyi emlékeim alapján megéri.

Most ugyan nem volt defektem, de a kaptatón így is csak toltuk a szekeret. Megérte. Most is gyönyörű. Sajnos a visszarejtésnél nem voltam eléggé gyors, muglik is látták a rejteket. (Itthonról már látom, azóta más is megtalálta, nem lett baj.)
Szerencsére a Györöki strand sem volt messze, de a többiek már indulni készülődtek. Adri nem nézett ki jól, megbeszéltük, mi lemaradunk kicsit. Gyurinak szóltam ne várjon ránk, mi hosszabb pihenőt tartunk, csak a szálláson találkozunk majd a többiekkel. Mi lementünk a partra, kicsit belegázoltunk a vízbe, kellemesen hűsített, megszárítkoztunk a napon és néztünk valami eleség után. A pizza jót tett mindkettőnknek, és még vacsira is maradt belőle. Felfrissülten vágtunk neki a még hátralévő fele távnak. Becehegy, Balatonederics most is gyönyörű, sűrűn megálltunk nézelődni, kortyolni. A Szigligeti várat is  többször megcsodáltuk, de csak a távolból.

Badacsony, a nagy mumus még ránk várt. Kitoltunk vele, a 71-esen mentünk, nem a domboldalon. Így nem volt kaptató, de jöttek ám a kocsik, buszok mellettünk rendesen. A mólón megálltunk egy nagyobb pihenőre, jég golyót vettem Adrinak, és néztünk valami szuvenírt a családnak (csak Petinek találtunk, kis üveges bort, alig volt valami nyitva), én még felmentem az automatához, ami persze nem működött. Minek is működne, elvégre itt nem költ az ember, á dehogy! Tomajon hamar átgurultunk és máris Badacsonyörs következett. 6-ra már meg is érkeztünk a szállásra, itt is meleg étel fogadott bennünket, krumpligulyás. Fáradtak voltunk, de én nagyon büszke, a lányomra, aki nehezen, de elszántan, kitartóan megtette ezt a 66 km.-t is, hegyen-völgyön át.
Vacsora után már nem is annyira akarózott lefeküdni, labdáztak, kártyáztak még és nem utolsó sorban engem gyógyítgattak.

Nagyon megfáztam, hiába a szauna, meg a sok vitamin, csak kijött rajtam a göthő. A fiúk aranyosak voltak, gondoskodtak rólam, Imre pálinkával itatott, Béla vodkával, Feri mézes teát főzött. Az alkalmazott terápia hatására, 100-as csomag zsepi elfújkálása, és egy kis tubus First befújása után hajnal 3-kor már aludtam is kicsit, de addig nagyon fáztam.