Isler / Linzer

Anyu is sütött (diós zserbót, lúdlábat), de hogy lehetne már egy Húsvétnak ennyivel nekifutni. Sütni kell még valamit! Mondjuk, legyen Adri egyik kedvence, a linzer. De, ha már az lesz legyen isler is, úgy is egykutya.  Igen, tudom, hogy nem az, kicsit másabb a kinézet, más benne a lekvár, az egyiknek csoki van a tetején a másiknak cukor, és még kitudja tájanként mennyi forma, eltérés, de ugyanabból a tésztából készül (mondjuk ezen az alapon kínlódhattam, volna még barackkal, dióval is). Nem húztam nagyon az időt, míg az utolsó két tepsi diós kisült elmentem a temetőbe, aztán vissza a lisztes kötény, és gyúrtam is be a tésztát. Haladjunk, sok a feladat még mára.

Ez a tészta sem nagy kunszt, mindent bele a tálba, aztán gyúrás, négyfelé vétel (otthon kis deszkám van, ez a mennyiség is nehezen fér el rajta), nyújtás (kb. 3 mm.-esre), szaggatás,

és már mehet is a zsírpapíros tepsiben sülni. :)
Otthon teljes lángos bemelegítés után félláng, mikor bekerül a tepsi, és pár perc sütés után kész is. Nem mernék rá megesküdni, hogy kel neki 10 perc, de a lényeg, hogy csak enyhén barnuljon meg a tészta. De, a légkeverésesben, tanulva a diósból, nem vettem vissza a hőfokot. Amikor kisült én rögtön, forrón átteszem hideg lapra, hogy gyorsabban, és egyenesen hűljön, száradjon. Aztán jöhet a lekvár, tetejére a csokiöntet, porcukor, majd tálcástul zsupsz be a zaciba reggelig, had puhuljon.

Hozzávalók: 45 dkg. finom liszt, 1 db tojás, 1/2 csomag sütőpor, 1 csomag vaníliás cukor, 25 dkg. ráma, 12.5 dkg. darált dió, 25 dkg. cukor, sz.sz. tej.

+ lekvár, porcukor, csoki öntet.

Az öntethez én olvasztani szoktam táblás csokit. A táblát beletöröm egy lábasba, kis tejet, cukrot, és vajat (meg rumot) adok hozzá, amikor felforrt kicsit hűtöm, és az utolsó rétegtől függő hőmérsékleten felkenem, de most a lúdlábhoz készítettből maradt ide is.