Ebéd előtt el is indultam hát Mátrafüredre. Nem mindenkinek tetszett, de nem volt sok választás.
Útközben gondolkodtam rajta hogyan szervezzem, hogy legyen mára is ládatalálat. Gondoltam a visontai bányára, ám a rejtés nem az újonnan kialakított bemutató hely körül van, aztán tudom van pár doboz Gyöngyösön, meg Mátraházán is, és az Abasári templom is az út mellett van, de majd meglátom mi fér bele, miután megtalálom a nyuszit.
A térdem nem lett egy éjszaka alatt az igazi, de most nem is hagytam a kocsiban botom. Biztosan megoldottam volna nélküle is, de csak nem ártott, hogy nem nehézkedtem annyira rá.
Sacc per köbö 500 méterre sikerült megállnom a rejtéstől. Alig tettem pár lépést máris a hídnál jártam. Egy kanyar és nem hogy látszott, de az esőbeálló alatt voltam. Nem egyedül. Telefon ugyancsak nem volt hajlandó 30 méternél közelebb pontosítani, de a leírás alapján tudtam nem kell messzebb menjek, itt lesz az a fa, csak legyek végre egyedül. Miután meggyőztem a két srácot, hogy köszönöm az invitálást, de én csak eddig jöttem, nem tartok velük, jó utat, körbe tekeregtem a nagyobb fákat. Alig negyed óra keresgélés után hallom megint jön valaki. Valakik. 3 család, kutyástul. Meg is álltak. Én is. Legalább volt időm gyönyörködni, gondolkodni. Második nekifutásra rögtön a jó fához mentem. Kivettem egy korongot,
rejteket kerestem az én tojásaimnak, és indultam haza. Idő és térd sem volt a ládázáshoz.
Kompolton ebéd, összepakolás, búcsú.
Szolnokon locsolkodás Márti néninél, majd irány a kulcs Katiéknál.
Nem így terveztem, de összességében azt mondom jó volt. Nem a gép előtt ülve hallgattam, miért ülök még mindig ott, kicsit tudtam anyunak is segíteni, az ő elképzelésük szerint együtt is voltunk, meg az én elképzelésem szerint kicsit kirándultam is. Volt is Húsvét, meg nem is. Haladtam is, pihentem is, volt idő szeretni, együtt új dolgot tanulni, elvonulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése