Nem mind várt elsők

Igen, tegnap éjfélkor még az órát lestem.
Ma meg már 5 után csörgött a telefon.
Tudtam, de nem vártam.
Hogy el lehet ettől szokni.
Redőny. Ágyazás. Fürdő. Gyógyszer. Mi is legyen majd a reggeli? Adrinak a tízórai, uzsi? Újra fürdő. Ruha. Séta Hógolyóval. Málha. Indulás, ma még kocsival.
3/4 7-re értem be. (Ritka eset.)
Vártak.
Egy kis torta (nem lett az igazi), és indulhatott a nap.
Mint szokott sűrű volt, de nem lehet ebből 1 hónap alatt kiesni. Ment minden rendben, legfeljebb a nem helyére tett tárgyakat kellett keresgélni, de hagytam ilyenkor érvényesülni Violát, ha eltette, keresse is meg. Napközben hamar rájöttem, hogy az előjegyzési naptár el lett baszarintva, a lehető leghamarabb át kell nézzem, amíg nem késő helyesbíteni kell a beírásokat, a többi bibi majd úgy is akkor derül ki, mikor már akut lesz.
35 perc túlóra (fizetetlen).
Jó volt hazaérni, leülni, nyugodtan ebédelni. Vagyis, falni. Mint aki 1 hete nem evett.
Hastánc órára már biciklivel mentünk. Idén az első 3 km-em. Mit mondjak, gondolatban jobb volt a télen tekerni. Ezekkel a vékony kerekekkel meg olyan törékenynek tűnik a biciklim, és egyáltalán nem volt könnyebb vele haladni.
Eltelt ez a nap is.
Irány az ágy!