Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

2012. március 12., hétfő

12 - Ennyi szál gyertya volt tegnap a szülinapi tortán.

A korábban érkezők az asztalt körülülve falatoztak, beszélgettek, mire az utolsó befutóval én is odaértem már ki is tervelték a legnagyobb ötletüket, a buli tartson legalább 9-ig. Na persze, ma meg suli, miközben volt akinek még a házija sem volt készen. Mielőtt nagyon lehangolódtak volna, megegyeztünk 6 órában (tudván, legalább 1 óra kell mire még mindenki haza is indul) és kezdődhetett a banzáj.
Mivel mindenki túl volt a szendvicsen, sörkiflin jöhetett a köszöntés, és az ízre finom, kinézetre meggyötört túrórudi-torta fagyival.
A megfelelő helyek összecsokizása, fagyizása, lekólázása után közkívánatra a kedvelt vetélkedőnek is eljött az ideje.
Először szívószálas asztali fociztak,
majd a ventiláció helyreállítására hokira váltottunk,
 melyet a célba fújás, és egy kis malackodás követett.
 A Mit rejt a zsák? után már csak az újságtánc volt a tarsolyunkban.
Persze mindenki győztes volt, és választhatott ajándékot az összegyűjtött pontoknak megfelelő sorrendben.
Jól kitöltöttük az időt, és a gyerekek -főképp Adri- élvezték a bulit.
Még egyszer boldog szülinapot kicsim.

Nincsenek megjegyzések: