T-1 Csütörtök

Az adatgyűjtögetést elaludtam. Reggel lementettem a tavalyi szintrajzot, és Imre kiválogatott ládaleírásait, táskába tettem a térképet, és ennyi, már többre nem lesz lehetőségem, mert a nyomtató megint vacakol. Ügy terveztem 1 körül hazajövök, a csütörtökök délutánok nyugisak, vége a team-nek és szeva, indulok. Ma nem így történt. fél 4-kor még csak eszembe jutott, hogy már rég otthol kellene lennem, de még nyomtatni és másolni is kellene. A nyomtatóval odabenn sem volt szerencsém: 2 jó van (ami tud kétoldalas nyomtatást), az egyik gépe csak a kórházi rendszerben működik, a másik foglalt volt. Az irodai nyomtatót nem foglalhatom le fél órára, az enyém  még az ősrégi leporellós, marad az utolsó, ami mellett imádkozni kell, hogy kibírj a 200 oldalt. Szerencsére csak 1x akadt el, ám felügyelve nem tudtam elmenni másolni a térképet, több időt pedig nem vesztegethettem, hosszú még a lista mára. Pláne, hogy Ildikó ismerőse, aki levisz bennünket reggel 7-kor tud indulni, vagy korábban. Csak meg ne kövezzenek boszorkányság miatt, mert tényleg nem lesz ma alvás.
Hazaérve gyorsan feltettem tölteni az utolsó pár aksit, kiteregettem és újra indítottam a mosógépet, mellé a mosogatót is, elpakolásztam, kitakarítottam. Jöhettek a táskák. Már rég összeírtam mire lesz szükségünk (főképp, hogy Ildikóék is beszerezhessék a hiányzóakat), most csak sorra kellett venni a listán szereplő tárgyakat. Párhuzamosan pakoltunk Adrival, így jól haladtunk, és nem utolsó sorban részese lehetett a kezdeteknek, mondhatta ötleteit, választhatott. Ügyesek voltunk, semmi nem maradt ki, majd visszük külön jelszóval, minden belefért a biciklis táskákba, és a hátizsákokba, ezeken felül csak egy-egy övtáskát, és egy plusz szatyrot vittük, ha boltba kell menni legyen nálunk alapon.
Éjjelre maradt a sütés, lakkozás, manikűr-pedikűr. Kezdtem a lakkal, bízva benne tényleg gyorsan szárad és a reggeli bepakolása után a korongok nem fog összeragadni a zacsiban. A gyorsabb haladás, és mert a korongokon a kéreg is direkt rajta maradt úgy döntöttem nem ecsetezgetek (nincs is itthon), hanem mártogatom őket, és majd szivaccsal törlöm le ami nagyon nem kell rájuk. Az asztalra újságpapírt fektettem, kesztyűt húztam és nekikezdtem mártogatni. Érdekes volt. A lakk színe, állaga miatt. Olyan volt, mint ami a gyomorból visszafelé távozik, pedig nem is ettél répát (Mondjuk én minden nap eszem répát, és inkább háromszor nyelem vissza, mint egyszeri kihányjam, de a betegek -ha csak egy normál vomitusról van szó- ilyet produkálnak.), a vége felé még habzott is.
Közben eszembe jutott egy újabb póló ötlet, amit a napokban fészen láttam. Ezt sem hagyhattam ki. Nem várhattam a száradásra egymás után meg kellett fessem a hátát is, de a vasalódeszkára pont rátudtam húzni a pólót, csak a levételkor kellett ügyeskednem.

Irány a kád, jöhetnek a karmok. Ekkor néztem először az órára, hajnali 3. Csak a lábam lesz kész, a  kezem odalenn lakozom (ha nem alszom el korábban).
Sajnos nem gondoltam végig, és nem a sütésbe kezdtem inkább bele. Pedig csak kavarni kellett volna 10 percet, a többi már magától ment volna, és lett volna egy tepsi, amit viszek, de így a sütés is kimaradt.
5-kor még leültem a gép elé, elköszöntem gondolom minden fórumon, és hátha majd lenn kitudom valahol nyomtatni, pen-re mentettem az útba ejthető ládák leírásait.