Boldog születésnapot Kincső!

Adri szerdán feltette a kérdést: szerintem mit készítsen a barátnőjének pénteki szülinapjára? Bármi, ami pár óra alatt elkészült volna nem volt megfelelő, vagy már kapott olyasmit, vagy nem volt hozzá illő, de eszünkbe jutott, hogy süthetne neki tortát (amióta látta az új kolléganőm tortás képeit nagyon rákattant erre a témára), vagy még jobb lenne, ha Kitti is beszállna és ketten együtt sütnék/adnák azt a tortát. Tudtam, hogy ehhez én is kellek, de legalább együtt csinálhatunk valamit, amiből jó dolog sül ki, és öröm lesz a vége, nem beszélve róla, hogy tanul is belőle, hát nem is gondoltam, a nehézségekre. Munkában több ötlet merült fel bennem, lehetne szivárványos a tészta, aztán van még a hűtőben marcipán is, a tetejére bármit formázhatnának, de végül megtudtam Kincső a csokitortát szeretni, és az étcsokiért van odáig.
Kitti csak napközi után tudott jönni, de addig mi legalább gyűjtöttünk ötletet. Megnéztünk rengeteg finomságot, mire kialakult, hogy vagy kerek lesz, vagy kocka, de a tetejére majd a meglévő 3 színből (fehér, rózsa, lila) marcipán szíveket fogunk tenni. Végül nagyon tetszett nekik a kockás megoldás, amilyen anyunak is volt a szülinapi tortája, így eldőlt, hogy szögletes lesz a forma, aztán a marcipánt csak megszilárdult csokira lehetett volna rátenni, de azt kivárni már nem volt időnk, így epret mártottunk félig csokiba és gyertya helyett abból tettünk 12-t a tetejére, majd siettünk inkább 1 nappal korábban odaadni, mint meglöttyedjen rajta.

Kincsőék a 18 emeletesben laknak, a tetőn. Biztos voltam már ilyen magasan, de izgatott milyen onnan fentről a város. A fényképek biztosan nem adják vissza, de gyönyörű. Nem látni a szemetet, csak a szép zöld rétet, fákat, Zagyva partot, mintha nem is Magyarországon lennénk.