Múzeumok éjszakája

Jó szutyakosan, de hazaértem, és 10 perccel 6 után már a várba vezető lépcsősoron másztunk felfelé. Köszönhetően a belemasszírozott nagy mennyiségű krémnek a combom már nem égett, de az izzadást nem hagyhattam abba, hiába volt vizes a hajam, nem hűsített. 

Odafenn a rómaiak és a barbárok küzdöttek éppen a nézők kegyeiért. A gyerekek annyira beleélték magukat, hogy a harc közben elhullott katonák halálát is igazinak vélve figyelték a földön fekvő testeket. A közelünkben álló kiskölyök felismerése "szerencsére még lélegzik"  haláli volt. Felfelé jövet hallottuk ugyan a csatazajt, de nem gondoltam ennyire nagyszabásúnak a bemutatót. legalább 50-en szerepeltek, és az udvaron még sok jelmezes katona, hadvezér, kocsmáros, udvarhölgy, szolgáló volt leszólítható, felkérhető egy fényképre, beszélgetésre, de még a ruháját is képes volt a legtöbbjük kölcsön adni. Nekem a legszőrösebb barbár tetszett, de a kép nem jött össze. :$

K.P. mint samurai, ...

... és mint barbár.

A bemutató után még meghallgattuk a harangokat, nézelődtünk a kézműves udvarban, ahol nekem nagyobb kedvem lett volna ékszert készíteni, mint a Hadtörténetiben barangolni, de végül nem ültem neki a dróttekerésnek, kiszemeltem egy medált, amit kifelé jövet szándékoztam megvenni (csak közben elfelejtettem, biztosan nem egymás voltunk teremtve). Odabenn azért érdeklődve nézegettem a tárolókat, de igazából nem hoztak lázba. Puskák, bombák, ruhák, egyszer meglehetett  nézni.
Két dolog mégis megkapott. Az első ez a pokróc, amit a leírás alapján tulajdonosa 7 éven át hurcolt magával a hadifogsága alatt, miközben ráhímezte merre járt. Csak azt nem értem, hogy lehet ennyire pontos? Szerintem egy hadifogolynak nem mutogattak térképeket, biztos tanult földrajzot, és ugyebár ott volt, de az arányokat akkor sem képes így felmérni. Ezen kívül, honnan volt ez a rengeteg fonál? Sőt, ha meglátják nála, el is vették volna, és ez nem egy kis zsebkendő. Szóval, nekem hihetetlen a történet, de mégis sokáig ott álltam előtte és ámultam.

A másik egy zászló volt, melynek közepe ez a sas, vagy micsoda. Domborhímzett, csodálatos. Abban az időben még kézzel öltögettek. Mennyi munka volt ebben? Még akkor is, ah akár 10-en is dolgozhattak rajta egyszerre. Aprólékos, szemkápráztató, hátat görnyesztő, szívvel-lélekkel tűzés. 

Kifelé jövet a Sziklakórház előtt még mindig kilométeres sor állt. Ide már többször be akartunk menni, de mindig így jártunk. Lehet érdemes lenne akár teljes áron is szétnézni odabenn.
A Szépművészetiben lévő Múmiák és fotó kiállítás még ami a többséget érdekelte hát oda mentünk. miután a Vajdahunyad várban vacsiztam, mert nekem már kopogott a szemem a 2 bagett, 1 süti, 1 müzli szelet, és 1 szendvics után, pedig már a rétesre is jócskán rájártunk. Roston sült csirkemellet kértem kenyérrel, hogy haladjunk közben míg eszem. Sajnos a gyomrom így sem nyugodott meg, ideje lesz újra diétázni. 
Múmiák. Csalódás. Remélem azért a 4 kiállított tetem legalább valódi.
Vele szemben valami piramis nevű terem, ahol nyilván nem asszociáltam eléggé, mert még csak gúla alakút sem láttam.
Odafenn rövid sor a Fotóknál. Kivártuk, de a büféből terjengő bűz erősen rontotta a kedvünk. Akinek tettszett a francia dalokat éneklő nőci kicsit talán könnyebben vészelte a várakozást, amiért szerintem nem kárpótoltak a benn kiállított képek. Én a felét meg sem néztem, inkább kiültem a lápcsőre friss levegőt szívni. Odakinn sajnos már a tűzzsonglőrök befejezték a játszadozást, pedig az tetszett volna.
1 körül értünk vissza a kocsikhoz, ahol azért hagytuk magunkat Gabival rábeszélni egy kis ládázásra, míg a többiek réteseztek. Azt tudtam, hogy a népliget körül volt egy csomó láda, Gabinál volt GPS, de leírás egyikünknél sem. Minden infó nélkül az 56-os emlékműnél lévőre vetettük rá magunkat. Hiba. Sötét volt, a lámpák is vakítottak, és a kütyü is meggajdult. Most nem bántuk a sikertelenséget. Ha meg lett volna, jó lett volna, de igazából nem számítottunk találatra (csak most nézem, hogy a Sziklakórháznál, a Hadtörténetinél, a Szépművészetinél és volt láda, vehettük volna komolyabban is).