Olyan kedvvel is, de mégis kényszeredetten indult. Nem volt kötelező, még csak nem is ajánlott, vagy érdemes, de azt gondolom illendő ott lenni a munkahelyi "party"-kon. Igaz, én szeretném jól is érezni magam, tehát nem maradok tovább, mint ameddig ez meg is valósul.
Ugyan most is volt olyan pillanat (több is), amit nem feltétlen nevezek még csak érdekesnek sem, de mégis jó volt. A szép időben sokat beszélgettünk, nevettünk, ugrattuk egymást szinte már feledve az odabenti szarakodást. És, amire egyáltalán nem számítottam, főnökünk végig sütötte a hús szeleteket. Ezt is ígérte, de én gondoltam odapörköl majd vagy 10-et és annyi, na nehogy már. De, nem! Végig talpon volt, mindenkit megkérdezett kétszer is kér-e még, süssön-e még párat? Le a kalappal előtte. Jó sok idő kellett hozzá, hogy a földre lépve is lássuk, de csak összejött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése