Két hete nem történt semmi,

de ma végre indulok. Biciklivel terveztem, azonban célszerűbb lett autóval.
Szászberek volt a cél -Bioritmus nap volt-, majd utána haza anyuékhoz, Adri és Hógolyó már nagyon vártak (én is őket). Indulás előtt még készre pakoltam cuccaimat a hétvégi kék túrára is, meg egy kicsit rendet raktam, aztán végre 11 körül elindulhattam. Minél előbb otthol akartam lenni, de legalább 2 órát szántam a bioritmusra is. Menet közben kiderült akikkel szerettem volna találkozni, vagy nem jönnek, vagy csak késő délután. Egyre kevesebb kedvem volt az egészhez, de azért bementem a faluba kicsit szétnézni, hátha rajtuk kívül is lesz ott érdekesség.
Nem volt.
Focipályán gyerekeknek készségfejlesztő játékok, 1 lovaskocsi, a bejárat mellett színpad, ahol épp egy bácsika nótázott, meg vagy 10 árus. 1 bóvlis, 1 zöldséges, és méhész, Avonos, meg ilyenek, ami valamilyen szinten a témával kapcsolatos. Az én bioritmusom nem erre vágyott, vettem 3 szem friss házi pogácsát és ráléptem a gázra.
Idehaza aztán annyira vártak, hogy még az ebéd sem volt készen. De, a szeretőzés, puszikák igeeeeen.
A 4 napi terveimtől azért nem volt jó kedvük. Tudom én, hogy anyunak kár az ilyeneket még csak el is mondani, de kinek, ha neki nem?
Megnyugtatásúl hímeztem is kicsit (hopsz, erről a bejegyzést csak akkor teszem közzé, ha már átadtam, de gőzerővel haladok), sőt még az esti köszöntésre is vittem magammal. Alakul, meglesz jövő szombatra.