Csak a 3 feladat teljesítése után pattanhattunk kerékpárra. Voltunk fenn a Finánc hegyen, lenn a múzeum pincében, kinn a Bodrog parton, de útba ejtettük a Zsinagógát, színházat is.
Majd megkezdtük hosszú utukat vissza a kempingbe, de addig még további számtalan feladat várt ránk faluról-falura.
Tiszaladányban megnéztünk egy kiállítást, aminek alapja a dugóhúzók, sörbontók és a velük kapcsolatos eszközök voltak, de láttunk lugatott köveket, csont harangot, és még sok érdekes megközelítésben elhelyezett régi használati tárgyat.
Még mindig Ladányban átmentünk egy kosárfonó bácsihoz, aki a már itt olyan sokszor látott biciklire és motorra való, oldal és kormány kosarakat fonja.
Ugyancsak Ladányabn várt még ránk egy kis frissítés is a helyi vendégházban, ahol az M1 is készített velünk egy rövid riportot.
Tiszatardoson kompra szálltunk és átkeltünk Tiszalökre.
Itt a tóparton fa kézigránáttal célba dobtunk, majd csónakkal beeveztünk a tó közepére, megtudni a következő feladatok kérdéseit.
Továbbgurulva a helyi Művelődési házban kézművesek alkotásaiban gyönyörködhettünk. A festmények, régiségek, gyufa művek, agyag tárgyak között sietve lépkedtünk, hogy minél előbb haladhassunk tovább...
... a vizierőműhöz, ahol már sietségünk ellenére sem vártak meg bennünket az utolsó idegenvezetéssel. Meg kellett elégednünk az előbbi gyufa makett után saját szemünkkel történő észleléssel, de csak távolról.
A Tiszadadai tájházban is nagyon siettettek bennünket, nehogy elfogyjon a finom rétes és sajt, de még megnézhettük a nemezelő és szalmafonó asszonyokat, a körmös traktort, és a 200 éves templomot (ami mellett mi csak eltekertünk).
A gáton kellett volna Tiszadobra érkeznünk, de mivel Adri már nagyon fáradt volt, segítséget kértünk, és hogy találkozhassunk az őt felvevő szervízautóval a közúton indultunk el. Sajnos a szerelőknek dolguk akadt, így szegénykémnek le kellett tekerni Dobra, mi meg kihagytuk az Andrássy kastélyt, valamint a strandot is, mert erről nem estek útba, és már sötétedett, hogy visszafordulhassunk. Csak a magtárba,
és a művelődési házba tértünk be, valamint egy vendégházba, ahol láttunk szerelem virágot, és az infúziós szerelékek szakszerű használatát az uborka termesztésben, ...
kaptunk nagyon finom töltött káposztát is előételként a vacsora előtt. Amihez már nem kellett sokat várnunk. Csak egy pontom híd és pár km. felszálló pára választott el bennünket tőle.
Már sötét volt amikor a kemping köves útjára értünk, nem is erőltettük a tekerés, biztos ami biztos, inkább toltuk, nehogy kifogjon rajtunk egy kátyú. Odabenn babgulyás rotyogott, bukta sült kedvünkre. És várt a sorban állás a most már jéghideg vizű zuhanyzó előtt, kevésbé kedvünkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése