Isten éltessen benneteket erőben, egészségben, szerető boldogságban.
Kalandozásunkat megszakítva szombaton reggel vonatra szálltunk, hogy Steffel és Kérával legyünk e jeles napon. Az esküre 2-től lehetett érkezni, de kértek bennünket 4-re mindenképp legyünk ott. Mi fél 10-re értük haza, én még megsütöttem a fanta kockát (aminek a tésztáját még csütörtökön elő akartam készíteni, de azt elbasztam, most süthettem a lapot is újra), meg úgy gondoltam belefér még egy süti és az isler, valamint a márvány szelet mellé citromos holdacskát is készítettem, míg mindenki szépen útra készre varázsolta magát. Tudtam, hogy 2-re nem érünk oda, de nem késtünk, negyed 4-re már a kapuban is voltunk. Lepakoltuk a tálcákat, ittunk, ismerkedtünk, és vártuk a kezdést. Türelmetlenül. 5-ko még mindig csak vártunk. Egyre éhesebben, szomjasabban és részemről kilátástalanabban, mert legkésőbb 3/4 6-kor nekünk indulni kellett vissza a vonathoz. Hogy ne keljen megszakítani a szertartást odaadtuk legalább az ajándékainkat.
Mint kiderült Kéra lányát vártuk, aki negyed 6-kor méltóztatott is megérkezni. Nem tisztem számon kérni, és mindegy is miért volt ennyire tiszteletlen az anyukájával, de mi már nem várhattuk meg a szertartást. Gyorsan összepakoltam a tálcákat, tepsiket, és beálltunk a vendégség kapu felé eső végére, hogy amíg lehet velük lehessünk, de amint kell nagyobb zavar keltés nélkül távozhassunk.
Még a táltos bevezető 2 énekénél, és az eskünél, gyűrű húzásnál, tűz gyújtásnál jelen voltunk, meg is kötöztük őket, de a többiről lemaradtunk.
A vonathoz fél órával indulás előtt sikerült érkeznünk, még éppen annyival korábban, hogy legalább a mekiben vegyünk valamit, és ne éhesen kelljen még Tokajig vonatoznunk.
Én egész úton csak arra tudtam gondolni, hogy ezt ugyan nekem miért kellett csinálnom? Vagy maradtunk volna a táborban, és köszöntöttük volna őket, akkor, amikor nem csak szívvel, de időben is velük tudunk lenni, még ha nem is azon a napon amikor pont egybe kelnek, vagy zártuk volna le a tábort és kész. Nagyon mérges voltam.
A vacsi és, hogy utána Adrival beszélgettünk erről a napról sokat segítette a lenyugvásomban. Aztán fojtattuk még a beszélgetést, és végre dumáltunk egy jót az életről, és a lányos dolgokról.
A táborban pörkölt, tésztával és ubi-sali várt ránk a kíváncsi barátokkal. Adri a hideg vízben inkább nem tusolt le, mondván nem rég melegben volt része, és inkább majd holnap este megint otthol ejti meg ezt a dolgot újra. Ugyan én nem hagytam ki, sem a reggeli, sem az esti tisztálkodást, de nem volt ellenvetésem, csak aludjon el minél előbb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése