Kezdőőőődiiiiik

Na mi? Persze, hogy az iskola.
Gyógyultunk, megnéztük a kék holdat, majd a vöröset, és vártuk az évnyitót.
Szoknyát Adri majdnem kinőtte, a cipőt teljesen, de szinte fölösleges volt törni magunkat, és ragaszkodni az iskolai etiketthez, amikor nem kötelező az évnyitón részt venni. Megrökönyödve láttam, hogy az udvar felét sem foglalják el a gyerekek. Pedig, ennyien nem ballagtak el. Egyszerűen majd egész osztályok hiányoztak. Nem tudom, ... Na, mindegy, inkább hagyjuk, volt ennél furcsább dolog is.
Igazgatónő elköszönés után mindenkit felirányított az osztálytermekbe. Mi mentünk is, csak az osztályfőnökünk gondolta úgy minek. A szülők mentek, a gyerekek meg nem. Mire vissza leértünk már ő elmondta, amit akart. Na ez sem volt ám sok, csak: majd mindent megtudnak hétfőn, de bérletet ne vegyenek. Kérdezhettünk mi bármit, semmire nem tudott válaszolni, csak kántálta: majd hétfőn elmondja a gyerekeknek. Tanszerlista sincs, de keddre már kelleni fog a felszerelés. Nesze paraszt. Azt látom, hogy nem tesz semmit egy jó osztályközösség megtartásáért. Sőt, egyenesen, ha nem is bomlaszt, de nem is vezeti az osztályt. Mondjuk legalább már heti 2 órával többször fognak találkozni, de én nem bízom a változásban. Ha akarta volna, eddig is csinálhatta volna másként.
Ami viszont reménnyel teli, a természettan tanárnőt elküldték. Igen, sajnálni kellene. Neki is van gyereke, és a kenyeret sem ingyen kapja, de ha ennyi neki sem volt elég motiváció legalább egy bemutató óra tisztességes megtartásához, akkor én mért gondoljam hogy maradhatott volna. Igen is nem mindegy, hogy a kutyáról és a macskáról szóló órán galamb csontvázat hoz-e be, vagy inkább semmit. (Hogy másra már ne is térjek ki.)
Voltunk a zene suliban is beiratkozni, találkoztunk a fuvola tanárnővel, aki mindkettőnknek teszik. Kicsit szétszórt, de mintha magamat látnám, és nagyon kedves, közvetlen. Szerencsés kezdet volt ez az új hangszerhez.
Kíváncsian várjuk a folytatást. (Minden téren.)