Délelőtt még meglátogattuk aput, majd hazaindultunk, és egy gyors ebéd után újra kocsiba vágtam magam, hogy odaérjek Tiszakécskére a megbeszélt találkozóra, mert végre megint itthol van Dyroy, alias Gábor barátunk. Sajnos ez a találka csak 2 személyesre sikeredett, de én nem akartam, hogy úgy menjen vissza 3 hónapra a németekhez, hogy nem találkozik tőlünk senkivel. Ha meg már így sikeredett, mi hódoltunk egyik közös kedvtelésünknek a geokessingnek.
Tiszakécskén 3 hete jártunk a Tisza-völgy túrával, de amikor a láda mellett elhaladtunk már 9 elmúlt, sötét volt, és minket hajtott az éhség, meg a kemping időbeosztása. De a sötét miatt egyébként sem lett volna szerencsés akkor itt kutakodni, időt rabolni. Láttuk, hogy szép helyen lehet a lád, de majd lesz még rá alkalom. Most lett. Nem csalódtam. Egy szépen kiépített halásztónál voltunk, gondozott gyep, gazdik kutyájukkal, árnyékot adó fűzfa, kicsi nádas, hidacska, kis pavilonok, és benn a láda.
Tiszabög, Kécskéhez csatolt szegényes település, de valaki méltónak találta rá, hogy ide is láda kerüljön. Ugyan a templomból nem sok maradt, de szerintem jó ötlet volt. Annyi szép hely, érték van, amit nem ártana megmutatni, amiről sokszor még a közelében élőknek sincs fogalmuk. Persze vannak giccses emlékművek is, amiket inkább feledni kellene, meg olyanok is, amikor a modern javítással elrontják azt, amit csak rendben kellene tartani, és natúran megmutatni. Sajnos itt is ez történt. Nyilván jót akartak, és ne legyen már sáros annak a lába, aki végre eljön idáig, hát kikövezték az utat burkoló lappal. Nem oda illő, de ettől eltekintve is megérdemelt egy ládát a hely.
Innen a Tiszán átellenben Nagyréven akartuk folytatni a keresést, a révnél azonban rá kellett jöjjünk új tervet kell készíteni, mert bizony ez a komp már rég nem üzemel. Ugyan a Tisza olyan keskeny volt, hogy úszva sem lett volna nagy ügy az átjutás, de utána nekünk még terveink voltak az autóval, hát elmentünk Vezseny felé és Tiszaföldvártól folytattuk a távolodást Szolnoktól. Első megállónk a Főtér, ahol a Tisza-völgy túrán már keresett multi első része is volt, meg a com-ról is egy mikro.
A multi többi részét most nem kerestük meg, csak a ládára hajtottunk, hisz már a többi jelszórészlet megvolt, de erről 1 lépéssel később, előbb a TB motelnél jártunk. Mit mondjak én valami hiper-szuper dolgot vártam, de ezt még putrinak sem nevezném. Lepusztult vasútállomáson egy kivágott fa törzsében a gaz között szokásos beázott dobozka. Sem a helynek nincs semmi érdekessége, sem semmi. Pont, de legalább lenne itt mondjuk egy mozdony, vagy csak egy érdekes postaláda.
Következett a multi végállomása. A templomnál megálltunk, és én már jártam itt. Itt toltam befelé a biciklit, és féltem tőle, hogy kilukad a kereke, ezért nem mentem el a ládáig. Csak pár méter hiányzott, most megtettük. A készüléket nem figyelve én megláttam egy szép piros leveles fát, odasiettem, és pont ott volt a rejtek a lábamnál. Benne egy TB. :)))) Fél napot sem hagytuk pihenni. Gábor kedden visszamegy Németországba, nem tudja mikor tud újra keresgélni, ezért én kaptam. (Nem mintha én hamarabb mehetek majd.)
Már kezdett szürkülni, nem időzhettünk, sietünk tovább Cibakházára. Itt legalább a 2. pont keresése közben beszélgethettünk kicsit hosszabban.
Ritkán találkozunk, és közben annyi minden történik, hogy azt napokig lehetne mesélni, de ennyi időnk sosincs.
Viszlát karácsonykor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése