Anyuékhoz eleve csak Adrival ketten jöttünk, és örömömre ma neki kedve volt egy kis nézelődésre, de hogy ne legyen egyszerű az élet elhívtuk Trisztánt is, aki szintén benne volt a kirándulásban, pláne mikor megtudta lesz ládakeresés is, ami neki a Szentkúti kis séta alkalmával nagyon megtetszett. Indulás előtt kerestünk is egy kisautót, amit ha lát valami jót majd kicserél a ládában valamire. Így indultunk neki hármasban, hogy aztán Kápolnán találkozzuk a többiekkel, és együtt menjünk tovább a Feldebrei altemplomhoz. Olyan szerencsénk volt, hogy pont 2 csoporttal együtt érkeztünk, akik kértek tárlatvezetést, nekünk csak hozzájuk kellett csatlakozni, és meghallgathattuk a templom múltját, a történelem fontosabb eseményeit az itteniek szemszögéből, egy kis építészetet, és pár érdekességet ami alakított a jelenlegi kinézetett. Számomra legmaradandóbb infó volt, hogy akkoriban nem mésszel, cementel vakoltak, hanem tojással, túróval tapasztották a falat, ezen maradhatott meg a több mint kétezer éves festés. Ja, és Trisztán, akit az apukája nem hagy templomba menni azt mondta, ez a legfaszább hely, amit valaha is látott. 6 éves kisfiútól, ez szerintem nagy szó.
Következő célunk a Kisnánai várhoz vezetett. Itt még nem jártam, de a térkép szerint pont az út mellett van, tudom nemrég felújították, és egy várat nehéz nem észrevenni. Meg is lett hamar. Egy parasztház udvarából lehetett feljutni a várhoz, amit tényleg szépen felújítottak. A gyerekek szaladgálhattak az udvarban, benéztünk minden lukba, felmentünk a toronyba, le a boros pincébe, át az udvarokon, a távcsövekkel visszapillanthattunk a múltba, és még egy vetítés volt (3D-ben), a vár történelméről, ki-mikor-miért-mit adott hozzá, vet el belőle, alakított rajt. Fantasztikus volt.
A geoláda viszont nem volt a helyén. Mindent átnéztem, de akkora hely nem is volt a megadott pont környékén, ahová elfért volna. Végül úgy döntöttem megkérdezem a pénztárosnőt, neki tudnia kell róla. Mosolygot és a szekrényből elővette a dobozt. Kereshettem volna 1000 évig is. Míg én loogoltam Trisztán kicsirélte a buszt egy lufira, és boldogan rohant a kocsihoz, mutatni milyen frankó ajándékot kapott.
Innen a Verpeléti várdombhoz hajtottunk. A Várak a Mátrában mozgalomból tudom itt Tarnaszentmária vára állt, a Verpeléti kicsit a Kékes felé volt, de földvár révén már nem sok látszik belőle, igaz ebből is csak a vulkáni kürtő, ami köré gondolom építkeztek. Adri elkedvetlenedett, ő a kocsiban maradt, de a pöttyökér, na meg a társaság miatt felmentem én is. Nem gondolom, hogy tovább babusgatni kellett volna. Ha valaki 5 perc békítgetés után nem tér jobb belátásra, az maradjon magára, de nem hagyom elrontani a többiek és az én napomat sem, mert ő megint kéreti magát.
Tarnaszentmáriára átérve felmásztunk a templomdombra, ahol a gyerekek legnagyobb örömére rengeteg gesztenye volt. Míg vártuk a gondnoknőt a gyerekek el is indultak egy szatyorral gyűjteni, én meg lementem a domb aljra megkeresni a com-os ládát. A koordináta környékén nem állt tűzoltóautó, szétnézve sem láttam a közelben, pedig kocsiból sokszor láttam, úgy emlékszem a pad mellett volt, biztos odébb vitték, de keresni nem volt idő, mert odafentről nagy kiabálást hallottam, és futottam vissza megnézni mi lehet a baj.
Trisztán miatt volt a bonyodalom. A gesztenyegyűjtés közben ugrándozott, szaladgált, mint a többiek, csak ő lehajoltában be is verte a fejét a temető vas kerítésbe, és dőlt belőle a vér. Ildikó már próbálta csillapítani, de a vérzés forrása sem volt még meg, így nem sikerült neki. Elővettem 2 zsebkendőt, és gyors mozdulatokkal átfésültem a haját, amint ráleltem a nyílásra rátapasztottam az egyiket és nyomtam, párperc múlva lecseréltem az átvérzett zsepit és nagyobb területen nyomtam a fejéhez, hogy a már csak szivárgó vérzés abba is maradjon. Miután elállt odamentünk a kúthoz, hideg vízzel megmosdattam, lemostam róla amit tudtam, és a közben megérkező rokonoktól kapott kötszerrel be is kötöttem (mindig van nálam eü. csomag, csak most nem volt). Míg mi az elsősegéllyel voltunk elfoglalva a többiek megnézték a templomot, de Trisztán is szerette volna látni, hát sebes fejjel őt is körbevezették, míg én Adrit nyugtatgattam. Szegénykémet jobban megviselte a baleset, mint a sérültet. Magát okolta, hogy nem vigyázott rá eléggé, és mi lesz ha belehal? Hiába mondtam, hogy nem lesz semmi baj, nem nagy a seb, varrni sem kell, csak ne ugráljon, hogy ne induljon el megint a vérzés, elfertőződni se fog, legfeljebb egy tetanusz ami még szóba jöhet, de felhívtam anyukáját-apukáját is, ők sem gondolták, hogy be kellene vinnem Egerbe az ügyeletre. Máskor is történt már ilyen, majd begyógyul, nem kell penyéskedni. Azonban hogy Adri megnyugodjon mi hazamentünk, annak ellenére, hogy Trisztán is inkább a Siroki várba ment volna, meg utána vendéglőbe ebédelni.
Ha már hazajöttünk Anyukájával Trisztánt csak bevittük Egerbe, ahol átkötötték, és megnyugtattak bennünket, nem kell tetanusz, mert neki még hat a védotásokkal 2 évesen kapott adag.
Hát így jártunk, szerencse, hogy nem ennél is rosszabbul, és csak egy kis bibi esett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése