Az ünnep utolsó napjára még egy kis manikűrt/pedikűrt ütemeztem. Most gyermekem volt a szenvedő alany. Komolyan szenvedő! Neki a körömvágás nem élvezet. A lába az amivel szinte birkózunk és majd 1 óra is eltelik, mire mind a 10 úját rendbe teszem. A kezén csak a reszeléssel nincs kibékülve, de aki lakkot is akar, annak ezt ki kell bírnia.
Elsőre más mintát szeretett volna, ám nem volt nálam minden felszerelés, csak erre a stílusra készültem, és mivel nem akart snassz, egyszerű, csak színt megbarátkozott vele. Nagy feladat volt rávenni a mártogatásra (mintha nem is az én gyerekem lenne), de megoldottuk. Sőt, az utolsó kisujját már profi mód tartotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése