Szentestére nem lett készen, de jobb is, hogy volt segítségem, mert nem olyan egyszerű ez. (Azért egyedül is kivitelezhető.) Zsófitól (az új pszichológuslányunk) kaptam egy weblap címet, melyről már kinéztem pár nekem is tetsző, megvalósítható ötletet, de karácsonyra csak egy manikűrrel akartam kedveskedni magamnak. Meg is néztem rengeteg videót, blogot, útmutatót mire kedden reggel Trisztán (6 éves kisöcsi) segedelmével nekifogtam a kivitelezésnek. Ám hiába a legügyesebb segítség csak nem készült el a manikűröm indulásra, pedig úgy adogatta nekem a színeket, mondta, hová csöppentsek, és már a 3.-nál vészmadárkodott is, hogy ezt már elbasztam, kezdjük elölről. Nem kis érdeke volt neki ebben a nem sikerült kérdésben, hiszen a hártyát ő kanyaríthatta le a víz felszínéről. Bevallom, szinte mindig igaza volt, bár én azért belenyomtam a körmöm, de csak könyökig lettem lakkos, a minta nem nézett ki jól. Végül nem húztam tovább az időt és natúran mentem fel Parádra, de este újra nekirugaszkodtam. Megint megnéztem pár videót, amik láttán sógornőm, Zsóka is kedvet kapott és ha már velem kezdte nem is engedtem haza még kész nem lettem, lettünk. (22.30)
Úgy gondoltam a legegyszerűbb, ha egy gyorsan száradó piros OPI alappal kezdek és arra csak színtelen-fehér hullámok kerülnek. Ezzel a választással le is szűkítettem jócskán a lehetőségeimet színválasztás terén, amikor nem stimmelt egyik fehér lakkom sem a vízen. Nem kevésszer próbálkoztunk mire legalább a csíkozásig eljutottunk, mert nem akart elterülni a csepp, vagy hamar dermedt. Trisztán élvezte volna a sok bőrözést, de mi kevésbé voltunk elragadtatva a sikertelenségtől. Aztán egyszercsak összejött. Nem tudom mit csináltunk másképp mint korábban, de még 4x kellett ismételni, hogy minden körmömön legyen minta.
A lépéseket nem írnám le, helyette itt egy videó ami bemutatja és több hasonlóhoz is elvezet.
Aki kedvet kapott hozzá figyeljen rá hogy a víz langyos legyen és a lakk híg.
Ja, és legyen otthol aceton, végszükségre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése