Keresd a Mikulást

Úgy terveztük, hogy Adrival kimegyünk a Gördögök ez évi utolsó rendezvényére. Én majd élesben egyedül tájékozódási versenyzek, ő meg találkozik a Mikulással, meg a gyerekekkel jót játszik a vadasparkban. Végül ébresztéskor lányom úgy döntött ő ma alszik, nem jön, nekem pedig sok dolgom volt, ezért kicsit átszerveztem a napot. Úgy döntöttem varrom tovább a ruhám, a versenyt kihagyom, de a végére tiszteletemet teszem, és persze megkeresem a Malomszögi Mikulást.
Sajnos a versenyről nem sokat tudok mondni. Mikor az utolsó induló beért akkor érkeztem meg, de voltak jócskán. Viszont kihallgattam az elfelé sétálókat. Középiskolások voltak, és azt mondták még általánosban sem volt ilyen jó Mikulások. Jönnek jövőre is, és akkor az is nevez a versenyre aki most nem tette. Dagadt a májam, pedig részem sem volt az egészben. Pedig jó lett volna élesben kipróbálni milyen öltözék lesz megfelelő a jövő-hétvégi túrához, de végül is hátizsákkal úgy sem tekeregtem volna. Annyira meg így is rájöttem, hogy az aláöltöztet + farmer alulra nem lesz elég, de felülre vékonyabb pulóver fog kelleni és valami kell az arcomra is, valamint a kesztyű is megoldatlan kérdés. Pedig csak össz. 2 órát voltam kinn, ebből ráadásul másfelet a tűz mellett sütkéreztem, beszélgettem, és csak a végén sétáltam egy rövidet az erdőben. De, az nagyon jól esett. Ahogy kiléptem a vadaspark kerítésén lett úrrá rajtam a nyugalom. Tudtam, hogy sietnem kell, de belül nem voltam rá képes. A lábam tettem egymás elé, az agyam viszont csak a hóval, a nyomokkal, csicsergéssel foglalkozott.