Fészen kapok számtalan meghívást ilyen-olyan eseményekre, így értesültem Szabolcs kiállításáról is. Már akkor tudtam, hogy ez a csütörtök nagyon sűrű lesz, de a megnyitón ott akartam lenni, ezért rögtön visszaigazoltam szándékomról. Ahogy a napokat számoltuk visszafelé Én is izgultam vele. Ő az első kiállítása miatt, Én pedig a jó időért és hogy a tervezett 3 napos Bp. kör előtt mindennel elkészüljek. Ahogy közeledett az utolsó nap sokasodott egyre a feladat, már tudtam a kiállítás után nem fogok lefeküdni, de az az 1 óra, amit rászántam nem osztott/szorzott a rengeteg többi teendő mellett. Végül szerdán úgy döntöttünk a várható időjárás miatt nem biciklis lesz a túra, helyette csak gyalog fogunk Pesten nézelődni. Kicsit szomorú voltam, de túra lenne ez még így is, áthangolódtam. Legalább egyel kevesebb a feladat, és sakkal rövidebb a bekészítendő dolgok listája. Mire teljesen belelkesedtem igazolódni látszott a soha ennyire nem pontos időjárás előrejelzés. A hőmérő higanyszála újra egyre a 0 felé közeledett, havazott, és fújt a szél. A túránknak annyi volt. 20-an mentünk volna, fele gyerek, de ilyen időben feljutni sem lenne egyszerű, ott meg locsogni-tocsogni, fázni, nagykabátot fel-le tenni, értelmetlen. Lemondtuk az egészet. :(
Hamar gondoskodtam új programról, de legalább nem voltak már zsúfoltan a teendőim.
Úgy emlékeztem a kiállítás megnyitása 18 órakor lesz, még szerencse, hogy idehaza ránéztem a fészre, és csak 7-re mentem. Így is korán, nem csak magamhoz mérten. Szabin és rajtam kívül 2 vendég volt pontos, de 8-ra már teli volt a terem. Csak, a mozi programja miatt kellett várni, hogy a zenekar hangolhasson, és kezdetét vehesse a megnyitó. Persze egy film nem olyan rövid, mire vége lett a vendégek megnézték a képeket, és a fele nép nem várva holmi megnyitóra elment. Nem baj, mi akik maradtunk beszélgettünk egy jót, később a decibelektől úgy sem tudtunk.
A képek mind rockkoncertfotók voltak, szépek, de nem az én világom, azonban mellettük szólt, hogy mind jól elkapottak voltak, tehát mégis érdekesek.
Legjobban valami magashegyi underakármi-ről készült hosszúzáridős, színes, 3D hatású tetszett.
A második helyezett pedig nálam ez a kép lett. A csajszinak tudnom kellene a nevét, de mégsem.
A többi képet nem osztályoznám, inkább jöjjenek a jelenlévők, akiket igazából csak most azonosítok innen-onnan. A résztvevők közül alig ismertem valakit, mondjuk nem is forgolódok ilyen körökben, és nem is azért mentem, hogy azokkal találkozzak akikkel nap mint nap szoktam. Ahogy keresgélek, látom több zenekar/együttes képviseltette magát, de a White Hearts egyik tagjáról alig tudtam levenni a szemem. Már tudom a nevét, de maradjon az Én titkom melyikükről. Egyébként meg mit számít, én sem megyek sokra (nem is akarok) egy névvel.
Jaaaajj, ki ne hagyjam a majdnem legfontosabbat! Legalábbis Ő úgy gondolta az, és ennek jócskán nyomatékot is adott. Ki is beszéltük a csajszit rendesen, pedig egy ilyen eseményre kell az ilyen is, Ő meg bevállalta. Szóval. Volt egy általam csak "ma ki b..z meg" kategóriás csaj, 12 cm.-es sarkú cipő, lila-fekete csíkos harisnya, fodros extra mini fekete szoknya, fekete fűző lila masnival, és legyen még egy kis fekete boleró-ban. Mindezekhez a frizura: frufru szőke, a többi fekete, hátul felnyírva (nem túl rövidre), kétoldalt mell alá érőre meghagyva. Vékony test, kiélt arc. Mivel csak fiúkkal beszélgetett, nem az Én hibám, hogy értéket nem tudok róla említeni sem. De, ahogy most is a negyede bejegyzés róla készült, vissza-visszatérően beszélgetésünknek is jó témát adott.
Amíg a zenekar bele nem kezdett. Utána már csak a fülem fogtam, és mivel egyébként sem értettem szinte semmit a szövegből 4-5 szám után és a végleges halláskárosodás előtt hazajöttünk. (Itthol legfeljebb majd halkabban megismerkedek velük.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése