A közbe sikeredett nehézségnek köszönhetően, a tervezettől eltérően Petivel várta Adri a pályán (N 47° 11.177 E 20° 11.983 Dr. Szana Antal út) vendégeit. Míg Én is odaértem ismerkedtek a szabályokkal, ütési módokkal, lehetőségekkel. Aztán nekikezdett az eső, mi pedig bevonultunk a terasz alá egy kis szendvicsezésre.
Mikor az eső elállt nem ücsörögtünk tovább az asztalnál, a hallottak alapján, egy kis gyakorlás gyanánt a lányok kipróbálták a pályákat. A tulajdonos, aki egyben a Szolnok Minigolf Klub (nem találok hozzájuk linket) elnöke is feleségével a segítségünkre voltak. Először féltem, hogy majd rátelepszenek a lányokra, és nem hagyják őket szórakozni, de rendkívül jó fejek. Segítettek, motiváltak, és persze ha kellett helyre is tették a renitenskedőket, de véletlen sem mondtam volna, hogy nem jól csinálják. János és Marika nyilván a sokévi tapasztalat, a náluk tanuló/gyakorló gyerekek miatt is jó tanárok, és a sok infó mellett a sport szeretetét is próbálják átadni. Sőt, azt is megtudtuk, hogy idén nyáron náluk rendezik a nemzetközi minigolf világbajnokságot, hogy mi a különbség a mini és a nagy golf között, megismerkedtünk a különböző labdákkal/ütőkkel, és megnéztük az elnyert díjakat is.
Jobb időér imádkoztunk, de azért nem panaszkodhatom. Lehetett volna sokkal rosszabb is. Párszor nekikezdett ugyan az eső, de nem sokáig, és nem is sűrűn esett, nyugodtan tudtunk játszani, a szüneteket pedig az égi áldáshoz igazítottuk. Így történt, hogy a komoly pontozásos csapat és egyéni verseny előtt megejtettük a tortás köszöntést is. Igazi csapatmunka volt. Én sütöttem, Jani bácsi gyújtotta, Adri fújta/vágta, és annyira ízlett, hogy mindenki repetát kért. Persze annyi szeletre már nem tudtam vágni a maradékot, hát a tálcáról villáztak. Mind elfogyott.
Szerencsére amilyen gyorsan eredt, olyan gyorsan el is állt az eső. A lányok akkora lázban voltak, még le sem nyelték az utolsó falatot már pattantak is fel játszani. Volt akinek már az első ütései is pontosak voltak, volt aki többet hibázott, de nem sokszor fordult elő, hogy 6 ütésből ne tudják teljesíteni a 18 pálya valamelyikét, sőt sokszor profikat is megszégyenítően elsőre betaláltak.
Az eredményhirdetést összekötöttük az ajándékozással. A lányok annyira belelkesedtek, hogy megígérték eleget tesznek a meghívásnak, és ha jó idő lesz eljönnek egy visszavágóra (volt aki még a nyári versenyre is elígérkezett).
Féltem nem tudjuk majd kitölteni a 3 órát, ám a végére hamarnak találtuk a befejezést. Tudtunk volna még mit kitalálni, de már ott voltak a szülők. Írtunk a vendégkönyvbe, amibe még sportminiszterként Gyurcsány Ferenc is és a jól sikerült buli után haza cuccoltunk.
Idehaza megkoronáztuk a napot egy társassal, építkeztünk/utaztunk Catan-nal. Vesztettem, Adri jobban taktikázott. Nekem már rég fenn volt minden településem, amikor még mindig neki volt több pontja a sok fejlesztőkártya miatt.
Tészta:
6 db. tojás fehérje kemény habbá verve, hozzá 1 cs. vaníliás cukor, 6 ek. cukor felezve és a 6 tojás sárgája, majd fakanállal 1 cs. sütőpor, és ugyancsak 6 ek. liszt felezve.
Az elkészült masszát 6 egyenlő részre osztottam, színeztem, majd a zsírpapírra előre kirajzolt körre (d 20 cm.) kentem.
Ilyet még sosem készítettem, féltem is, hogy el fog folyni, de nem tette. Szerencsére.
Az előmelegített sütőt legkisebb fokozatra vettem és a sütőajtót gyakran nyitogatva sütöttem vékonyra a tésztát. Valamelyik gastroblog azt írta 15 perc kell a süléshez. Én nem mértem az időt, csak amikor már nem ragadt az ujjamhoz a tészta teteje kivettem a lapot. Utólag azonban arra jutottam, jobb lett volna, ha kettesével keverem ki a tésztát. Úgy nem folyósodott volna el a végére, és nyilván nem ragadtak volna annyira az utolsó lapok. A sütőből kivett lapról azonnal megpróbáltam levenni a papírt. Valaki azt tanácsolta vizezzem be, úgy könnyebben elválik, talán úgy is volt, de jól jött volna egy borotva. Két lapot (zöld, sárga) újra is kellett süssek, mert sokáig tartottam benn, és kiszáradtak, elmorzsálódtak. A piros újra sütéséhez pedig nem maradt tojásom, az kimaradt a színskálából, eggyel alacsonyabb lett a torta.
Krém:
5 dl. Hulala tejszín, 3 cs. habfix-el kemény habbá verve.
Féltem a marcipánnal úgy járok, mint az MP3-son, de mivel fél óra múlva már tervezetten ettük volna bevállaltam, hogy a habra teszem.
Szerencsére amilyen gyorsan eredt, olyan gyorsan el is állt az eső. A lányok akkora lázban voltak, még le sem nyelték az utolsó falatot már pattantak is fel játszani. Volt akinek már az első ütései is pontosak voltak, volt aki többet hibázott, de nem sokszor fordult elő, hogy 6 ütésből ne tudják teljesíteni a 18 pálya valamelyikét, sőt sokszor profikat is megszégyenítően elsőre betaláltak.
Az eredményhirdetést összekötöttük az ajándékozással. A lányok annyira belelkesedtek, hogy megígérték eleget tesznek a meghívásnak, és ha jó idő lesz eljönnek egy visszavágóra (volt aki még a nyári versenyre is elígérkezett).
Féltem nem tudjuk majd kitölteni a 3 órát, ám a végére hamarnak találtuk a befejezést. Tudtunk volna még mit kitalálni, de már ott voltak a szülők. Írtunk a vendégkönyvbe, amibe még sportminiszterként Gyurcsány Ferenc is és a jól sikerült buli után haza cuccoltunk.
Idehaza megkoronáztuk a napot egy társassal, építkeztünk/utaztunk Catan-nal. Vesztettem, Adri jobban taktikázott. Nekem már rég fenn volt minden településem, amikor még mindig neki volt több pontja a sok fejlesztőkártya miatt.
Szivárvány torta
Tészta:
6 db. tojás fehérje kemény habbá verve, hozzá 1 cs. vaníliás cukor, 6 ek. cukor felezve és a 6 tojás sárgája, majd fakanállal 1 cs. sütőpor, és ugyancsak 6 ek. liszt felezve.
Az elkészült masszát 6 egyenlő részre osztottam, színeztem, majd a zsírpapírra előre kirajzolt körre (d 20 cm.) kentem.
Ilyet még sosem készítettem, féltem is, hogy el fog folyni, de nem tette. Szerencsére.
Az előmelegített sütőt legkisebb fokozatra vettem és a sütőajtót gyakran nyitogatva sütöttem vékonyra a tésztát. Valamelyik gastroblog azt írta 15 perc kell a süléshez. Én nem mértem az időt, csak amikor már nem ragadt az ujjamhoz a tészta teteje kivettem a lapot. Utólag azonban arra jutottam, jobb lett volna, ha kettesével keverem ki a tésztát. Úgy nem folyósodott volna el a végére, és nyilván nem ragadtak volna annyira az utolsó lapok. A sütőből kivett lapról azonnal megpróbáltam levenni a papírt. Valaki azt tanácsolta vizezzem be, úgy könnyebben elválik, talán úgy is volt, de jól jött volna egy borotva. Két lapot (zöld, sárga) újra is kellett süssek, mert sokáig tartottam benn, és kiszáradtak, elmorzsálódtak. A piros újra sütéséhez pedig nem maradt tojásom, az kimaradt a színskálából, eggyel alacsonyabb lett a torta.
Krém:
5 dl. Hulala tejszín, 3 cs. habfix-el kemény habbá verve.
Féltem a marcipánnal úgy járok, mint az MP3-son, de mivel fél óra múlva már tervezetten ettük volna bevállaltam, hogy a habra teszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése