Elsőnek a Csepp parkba mentem, amihez csak hazafelé a sétányról kellett letérjek. Mit mondjak? Más ez a park annak, aki csak most látja és más nekem, aki csupán 15 éve él Szolnokon, de akkor is hiányzik neki helyéről a Dami. Nekem ez csak kopár karók sora, és bármennyire szeretem a virágokat, tetves rózsák az uszoda helyett, majdhogynem üres placc, éppen csak fűre lépni tilos tábla nélkül. Persze az előzmények ismerete nélkül szép, és legalább jobban kihasználták a területet, mint a MÁV strand helyét, de keserű ez a méz.
![]() |
Ilyen lett - Ilyen volt |
Szomorúan vettem az irányt a Vízügyi székház felé, ahol egy 100 éves fa életébe pillanthatunk be. A törzs egy másik részletét még tavaly Tiszafüredről hazafelé jövet láttam a Kiskörei Vízművek épülete mellett, azon akkor még jól látszódtak az évgyűrűk, de a miénk már egyöntetűen fekete (elvégre fekete nyár), csak a réz évszámok világlanak ki. Sebaj, a rejtés megvan.
A parkba pedig visszamentem hastánc előtt. Gyorsan, csak nyúltam, tekertem, írtam, fényképeztem, visszatettem, és már rohantunk is táncolni, de ez is meglett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése