Balatoni 8-as 3. nap

Az éjszakai vihar gyorsan elvonult felettünk, reggelre már csak az eső illata, és néhány csepp maradt belőle a fákon, füvön. Kellemes idő ígérkezett, és Mi ezt a reggelt is vásárlással kezdtük volna, ha nyitva lett volna bármi is. Tudtuk, hogy Pünkösd van, de 1 éve is volt nyitva kisbolt. Most nem volt mázlink, csak tegnapi rétes, 1 pár virsli, jó reggelt szelet, meg joghurt. A mai nap sem ígérkezett nehéznek, bátran nekivágtunk ennyivel. Az elejét jól meg is húztuk, mentünk 20 fölött is. Ennyi gyerekkel nem gondolom Én ezt jónak, de ha akarják menjenek, Én inkább lassabban haladtam Adrival. Ugyan így Neki is meg kellett állnia a ládáknál, de nem hajtottam ki, és 60 km.-t kellett csak tekerni, volt idő nézelődni, beszélgetni.
A Fonyódligeti Nagyboldogasszony templom csak 50 m.-re volt a bicikliúttól, 5 perc alatt visszaértem Adrihoz, még annak ellenére is, hogy a rejtés nem az Én magasságomhoz volt igazítva, és az épületre elsőre nem mondanám, hogy templom.

Pár sarokkal odább a Balatonboglári Nagyboldogasszony kápolna is útba esett, de a találat már nem. Hiába voltam jó helyen, és tapogattam körbe a rejteket, nem találtam meg a kincset.

Úgy tűnik ez a nap a kápolnákról szólt, mert  a Lellei reggeli előtt megint egy katolikus következett, ahol újra másznom kellett, de ez legalább meglett.

Lellén aztán koppantunk. Az egész vásártér kihalt volt, örültünk, hogy egy fagyist nyitva leltünk, és legalább ennyivel adtunk egy kis kalóriát az izmainknak, hogy Szárszóig kitartson az erőnk. Szerencsére itt már volt élet. Míg kisült a hal, és a pizza elmentünk léghokizni. Pech, épp elromlott, pedig gyűjtöttem rá a 100-asokat. Nem sok választásunk maradt, visszatértünk a büféhez. A halam korábban elkészült, Adri is majdnem azzal lakott jól, de míg a pizzából is csipegetett elmentem a boltba ugyancsak nosztalgiázni, egy kis rózsaszín kalácsért reggelire.  Ez a bolt ugyan nyitva volt, de kifosztva. Se kenyér, se kalács, se zsömle, se tejföl, innen sem lesz holnap reggeli. Mikor visszaértem Adri gondolva a vacsorára ép elrakta a pizza nagyobbik felét. Sereghajtóként vágtunk neki a Szántódi rév felé vezető útnak, de alig pattantunk nyeregbe már le is szálltunk róla. Megjavították a léghokit. Az ebéd is jót tett a  kedvünknek, de igazából a játék, és velejáró nevetés, ami az órás pihenő után újra lendületbe hozott bennünket. A kompig meg sem álltunk volna, ha a bicikliúton parkoló autó lefényképezését kihagytam volna.
Ez úton is köszönet JOJ-515 sofőrjének. Tiédtől nagyobb autókkal is betudtak állni párhuzamban, de Rád nem vonatkozik a kresz. Nem elég a sok gödör, pukli, a bicikliúton kóválygó gyalogos, még Te is kellesz oda. Pedig baszki, még helyi is vagy.

Ha már szünet, Adri zenére gyújtott, de hogy tudjon fényképezni korábban letörölte őket, 2 maradt, most ezeket hallgatta felváltva. Én meg reménykedtem hamar lemerül az aksi, de legalább Szántódra gyorsan elértünk, és a kompon csend volt.

Tihanyban megszavaztunk egy kis desszertet, Adri fagyit Én palacsintát kívántam. Én voltam a gyorsabb, és míg Ő is elnyalta, hosszú naciban lévén adtam még egy esélyt a Révből-révbe rejtésnek. Először a 2 nappal korábbi irányból közelítettem meg a fűzfát, de hamar elértem a vizet. Sajnos másodszorra sem voltam szerencsésebb, de legalább már láttam a fát, és azt is, fölösleges a harmadik próba, mert teljesen körbeveszi a víz. Hiába a hosszú naci, vagy mezítláb megyek be, vagy gumicsizma kellene. Mivel az első kizárt, csizma meg nincs a tarsolyomban, így jártam.

Ma Mi is a könnyebb utat választottuk, és elhúztunk jobbra az autóúton. Itt is voltak kisebb emelkedők, de nem vészes mértékben, és ennyi kell is egy napra, mielőtt gyorsan beérnénk a célba. Szerintem Balatonfüreden mivoltunk az utolsó befutok, de még annak ellenére is jó időben voltunk, hogy a parton nézelődtünk is egy jót. Mivel a vacsihoz még korán voltunk gyorsan letusoltam és nekivágtunk a strandnak. Adri előbb a Balcsiban akart megmártózni, de nyilván nem jó felé indultunk, vagy találtunk érdekesebbet és már nem volt értelme tovább keresni, így csak a zuhany maradt neki is mint ázási lehetőség. Előtte azonban jártunk a mólón, ahol nem hittem, hogy ilyen könnyen meg lesz a találat,

és a parti sétányon néztük ámulva, hogyan készül el egy spray festmény. Több nyaralás alkalmával volt már részünk ilyen élményben, mindig ki is választottuk a nekünk legjobban tetszőt, de a vásárlásról most is le kellett mondanunk (a zsebpénz viszont gyűlik).

Mire visszaértünk a többiek már túl voltak a vacsorán, de hagytak nekünk is egy kis chilisbabot, amit megtoldottam az ottholról hozott pillecukorral. Nem csak a gyerekek körében aratott osztatlan sikert. Igaz a sütéshez már nem volt elég (3 napja rájártunk), de duzzogva így is megették egy szempillantás alatt, a 2 l.-es doboz tartalmát. Nekem már csak a fizetségen kellett agyalnom, hogy mivel kárpótoljam Imrét, amiért egész este a biciklimet javította (a tegnapi fennakadás óta további küllők tűntek el, és 5-öt kellett cserélni, 1 hely még üresen is maradt, meg a nem kicsiny 8-ast kicentírozni -elvégre Balatoni 8-ason voltunk, hát Én tettem a biciglire is egyet, ami persze nem jelenti azt, hogy ettől könnyebb dolgom lett volna tekerés terén). Gondoltam felmegyek a boltba, és hozok sört, de mindent vettem csak azt nem, és még a kért kapucsínóját is elfelejtettem, maradt a kreativitás. Izomlazító, testápoló, izületi gyulladás csökkentő krém, és egy jó kis kéz/kar masszázs. Mit mondjak, nem egy bevállalós fazon, 2 percig sem bírta.