Balatoni 8-as 4. nap. The End.

Hogy a célba együtt érkezzünk Adrival 8-kor elindultunk Balatonfüredről (Nem a sietség miatt, de nekem is sikerült belilulnom. A hátsó csörögést figyelve úgy rámásztam egy -szabályosan- parkoló autóra,  ahogyan a nagykönyvben meg van írva.), sőt Csopakon sem mentünk le a faluba. De, Almádiban megálltunk nézelődni, fényképezni, először kedvemért a Platán fák alatt,

majd a 0-ás kőnél,

 de kitértünk a szeles mólóra is tenyérjóslásra, beszélgetésre, viszont a csoportképről lemaradtunk.

Akarattyán egybeértünk egy gyors ebédre, de Mi innen is előre siettünk és Aligán is bevállaltuk a könnyítést. Emlékeszek a tavalyi kaptatókra, lenn csak a végén kellett tolni, de ha megint odafenn megyünk végig tolhattuk volna, így is jól esett a Világos előtti jégkrém, és még korán van, nincsenek nyaralók, nyitva voltak a kapuk. Egyszóval, szerencsénk volt, Világoson a Csók István Sétányon pedig már újra együtt voltunk, és nem csak a fénykép kedvéért.

Innen maradt is együtt a csapat, a Sóstói kiindulópontra együtt gurultunk be. Előttem Levente tekert, neki még korai volt a megérkezés, nem is hitte el, hogy már a végére értünk, pedig megvolt a kör, 214 km., 1318 m. emelkedés. Voltak velünk öregebbek, fiatalabbak, volt aki sérült, volt aki elveszett, de a végére mind éppen, egészségesen beértünk.

Jó út volt. 

Amíg a felnőttek felpakolták a bicikliket a gyerekek még játszottak, de 4-kor már úton voltunk hazafelé, és 7 után nem sokkal megérkeztünk Szolnokra. Visszafelé nem vagánykodtam, beálltam Imréék közé, és jöttünk konvojban Dunaföldvár felé. Oda 5 óra, 300 km., vissza 3 és fél óra, 200 km., össz. fél tank benzin. Hosszútávon jó fogyasztás, de városban sajna 300 km.-t sem mindig megyek 40 l.-rel.