Oldalak

2013. július 7., vasárnap

Zamárdiról Őrimagyorósdra, de előbb még kerekezés Siófokon.

Utolsó, a hazaindulás (nekünk Őrségbe) napja. A szállást 11-ig kell elhagyni. Strandolást már nem terveztünk, csak nyugis ébredést, reggelit, bepakolást, és indulást. Adri kb. addig aludna is, de majd kicsit előbb felsimogatjuk, hogy a bepakolásra kellő fél-1 órával ne csússzunk át a megállapodott időn. (Nem mintha nem megérdemelné, hogy Mi is kicsit keresztbe tegyünk.)
Még nem hangolódtam át a szabadságra, ezért biztos voltam benne legkésőbb 5 körül felébredek, de az órát azért felhúztam, mert mindenképpen tekerni akartam Siófokon 30-40 km-t, és megkeresni azt a tizennemsok ládát, amit a com-on találtam.
Ahogy gondoltam ébredtem magamtól, összeszedtem magam, átnéztem mindent összeraktam-e, hozzátettem még egy kis gyümölcsöt, és elindultam kifelé. A biciklit még le kellett varázsoljam az utifutiról, de 6 után már a kapun kívül voltam, az éjszaka kicsit megnyomorgatott körmömmel.
Hűvös volt, és talán szürkébb is az ég, mit optimálisnak véltem, de nem izzgultam, biztos tegnap is így kezdődött, és hogy felmelegedett.
Reggelizni nem volt kedvem, vagyis reggelit készíteni nem volt, de a gyomrom korgott, így Siófok elején megálltam az éjjel-nappal nyitva tartó büfénél egy hot-dogra, hogy bírjam majd az iramot. 3-4 órám volt 30 +/-5 km.-re, és még megkeresni 11 ládát. Nem volt laza a terv.
1. Hintaló 


Egy vendéglő kerítésén található rejtés Siófok nyugati szélén. A környék kihalt volt, sehol egy lélek, de épp ezért indultam korán. Ahogy ideértem rögtön tudtam hová nyúljak, és milyen jó helyre nyúltam. Ritka, hogy bogarat lelek, de itt 2 is volt, és egy cseh fakoin. A papagájt helyén hagytam, de a manót elhoztam.


2. Ezüst part. 


Mint a képen is látszik, a rejteket már megkezdte, vagy az idő, vagy a szorgos kezek, de a láda megoldása ötletes. Azonban mivel túl jól láthatóvá vált nem vagyok benne biztos hogy még sokáig kereshető lesz.
3. Siófoki kikötő


Hahaha. Nem is volt ez olyan nagyon eldugva, mint azt az első keresésnél, az idei Balaton nyolcas első napján véltem. Ugyan felálltam a korlátra, de semmi ördöngösség, csak egy kis figyelem, és meglett volna az mászás nélkül is. Igaz, a kikötőt takarító munkás nagyon szerelmesnek vélt, amikor megmondtam, csak egy üzenetet keresek, de Én csak mosolyogtam rajta, ahogy a kavicsos sétányon alvó részegségéből még nem ébredő jócskán 50-es férfin is. Hát ezek a mai fiatalok, tudnak élni!


4. Jókai-park.


A koordináta egy fenyőfához vezetett. A leírás is helyben hagyta a megállapításom, de a ponton volt 3 is belőle. Jó nagyok, be is mentem mind alá, és csak reméltem, hogy nem a járdától távolabbi 2 lombjába kell befúrnom magam, mert azokat WC-nek használták, nem is olyan régen, és nem is kevesen. Nos, igen. Így kell élni! Szemét és szar, ott ahol a civilizált, urbanizálódott, művelt, felvilágosult, ember találkozik a természettel, ahová kikapcsolódni megy, vagy ahová a gyerekét viszi biciklizni. Egyébként a park nagyon szép, csak Mi vagyunk rosszabbak az állatoknál.
Hosszas keresgélés után megtaláltam a ládát is, ami jól beleillik a környezetébe. Lássuk Ti meglelitek-e?


5. Trianon emlékmű.


Ez az a hely, ahol bántam, hogy nem este jöttem.
A lámpaoszlop mögötti félkör vízszintes üveglapokból van összeragasztva, belőle kihagyva a kereszt, és mögötte a falba sem csak úgy belevésve az üzenet, minden betűnek öntéskor kihagyták a helyét és az is üveggel van bélelve. Érdekes lehet a fényjáték sötétben.
6. Sió.


Örültem, hogy meg lett ez a pont is, de a rejtésnek nem sok értelmét látom. A kikötőnél is a Sió mellett vagyunk, ott látszik a zsilip is, meg azért élet is akad, ha valaki már befejezte a keresést. Ide feljössz, a víztől kerítés választ el, fára mászol (persze csak ha 150 a magasságod), és nincs semmi érdekesség, már ha a szemét alá rejtett ládát nem annak tekintem. Én meg még le is csúsztam mászás közben, jól összekaristolva a karom.
7. Víztorony.


Nem lett meg. Itthol megnéztem, utánam (mivel mások sem találták) a rejtő kiment leellenőrizni, és a helyén találta, tehát ott kell legyen valahol a doboz, csak Én sem voltam elég furfangos.  Pedig, még a locsolóberendezést is szétszedtem (de ezt csak halkan mondom, és számítok a diszkréciótokra), és az alkalmi színpad alá is bemásztam, valamint 5 padot körbe törölgettem, lepókhálóztam.
8. Kálmán Imre.


:) Ha már az előzővel annyit bajlódtam jól alá nyúltam az öregnek. Kemény volt.
9. Mozdony.


Az előttem lévők a füzet kieséséről, elolajosodásáról írtak, ezért nem sokat bajlódtam a kereséssel. Amikor az egyik lukban megláttam összetekerve a reglap egy részét csak fényképeztem és tovább is álltam
10. Üdvözöljük Siófokon.


Kicsit félrevezetődtem, de második nekifutásra megleltem a fiolát. Az előttem lévők képei a tartóoszlop melletti, tőben elfűrészelt oszlophoz irányítottak, azonban bárhogy világítottam nem láttam benne semmit, a nálam lévő majd 2 l. vizet pedig nem találtam elégnek, hogy az valamit is a felszínre emeljen, ezért bele sem kezdtem önteni, de jól is tettem, hogy nem pocsékoltam, még ha vehettem is volna helyette frisset.
11. Arany part.


Ezzel a rejtéssel vajon megint mit akartak megmutatni? Azt mondanám 70-es évek végén épült nyaraló, már nem is a parton van. Miért csalja valaki háza elé az idegeneket?
12. Szt. Kereszt templom.


Az idő már neccesen engedte, de itt voltam egy saroknyira, nem hagytam ki, sőt az oltárt kívülről csodálva a miséből is hallgattam pár éneket.
Ez lett a nap legutolsó ládája, nem is volt kigyűjtve több, de elég is volt ennyi, és a kesserkedésem legsikeresebb napját is megéltem. Már csak a hazaút 15 km.-e volt hátra, de szerencsére nem volt szembeszél, suhantam. Végül a tekergésem 30 km.-lett, és 10-re értem vissza.
Gyorsan bepakoltunk, letusoltam, és uzsgyi, még legalább 5 óra az út Őrimagyarósdra, de előtte a Szántód pusztai ásványkiállításra be kellene nézni. Peti duzzogott, de megállt, és adott 15 percet a további élvezkedésre. Voltak újdonságok, és vettem egy pár Shiva lingam-ot, de több idő kell ide, hogy az ember kicsit beszélgethessen is, és többet nézelődjön.


Adri útközben jót aludt, de abban is meglehet éhezni. Mivel vacsorát még mára nem kértünk nem siettünk a táborba, inkább kicsit túlmentünk Őriszentpéterre és folytattuk tegnapi dorbézolásunkat a Bognár étteremben, hogy teli hassal, a kipukkadás határán érkezzünk meg a Napsugár ifjúsági táborba. Ott már vártak bennünket, örömködtünk egyet, Petit bemutattam akinek tudtam, de nem vittem túlzásba, hagytam had fedezze fel maga a világot, Én inkább Imrével tartottam szerelni. Feltett szándékom volt, hogy most, ez alatt az 1 hét alatt megtanulok biciklit szerelni, de legalábbis defektet javítani, meg ami még rám ragad, de most rittig csak váltóállítás volt. Nem értem mit miért, de remélem a későbbiekben nem csak a kosz fog rám ragadni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése