5 hónap után utolsó éjszakáját töltötte távol családjától Hídvégi-Üstös Pál. Az utolsó előtti szakasz végén kb. 10 fős csapat kísérte őt Szajoltól Szolnokig mielőtt a Csepel márkaboltban beszámolót tartott volna.
Sok minden van, amit felfogni sem vagyok képes, de csodálom az ennyire elhivatott, elszánt, kitartó embereket. Többször találkoztunk már, de egyszer sem éreztem mellette, hogy emberileg, anyagilag, szakmailag kevesebb lennék, pedig felére sem vagyok képes mint ő. Mindig rendkívül segítőkész, nyílt, a szükségesnél többet adó, előzékeny, jó indulatú, magabiztos volt, és már első alkalommal megérintett az a bizalom amivel az emberekhez viszonyul, a tisztelet amit beszédével is kifejez. Nagy dolgokat visz véghez, de egyáltalán nem tűnik nagyravágyónak. Igaz, én mindig a másik oldalon álltam, akinek szóltak a programok, de többször láttam már munkamegbeszélésen is, és bár mindenki tudta hol a helye, egyértelműen megtudta mi a dolga, mégsem volt megalázva. Biztos vagyok benne nem keres rosszul a tevékenységeivel, de egyszer sem éreztem, hogy bármelyikünkön valamit megakarna spórolni. Ellenkezőleg, még a sajátját is odaadná. Nyilván nem csak a pénzért teszi, amit éppen tesz, és én nem tudom mit lehet élvezni több ezer km. futáson, hegymászáson, úszáson, vagy biciklizésen, de az ő szemében ott a tűz akkor is amikor beszél róluk, és az csak a pénzért nem gyúlik.
Fura, csodabogárnak állították be mielőtt találkoztunk volna, és valahol az is, mert kevesen vannak, akik önmagukon túl tudnak nézni, és fáradni képesek rajtuk túlmutató elképzelésekért. A tegnap esti beszámolón is látszott fáradt, de készséggel mutatta a képeket, válaszolt a kérdésekre, minden kioktatás nélkül mutatta be a program helyszíneit, az ott élő embereket, körülményeiket.
Örülök, hogy sikerült eljutnom erre a rögtönzött beszámolóra, és Palinak kívánom teljesüljenek jövőbeni tervei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése