Magunk maradtunk

Kevesebbet alvós, de boldogságos hét volt ez magunkban a legpirinyóbbal. Sokat kellett felmosni (pedig nagyon ügyesen használta már a fürdőszoba ajtóba letett pelenkát is), és nagyon figyelni a lábunk alá, de annyi mókáért cserébe, amennyit a kis szertelenke hozott mindennapjainkba megérte. Már komolyan fontolgattuk a megtartását is, amikor sikerült gazdát lelnünk neki, így szűk 9 hétnek lett ma vége, mikor Hógolyó harmadik kölykét, Lilit is átadtuk új gazdájának.
A gyermekemet, vagy a nagymamámat nem bíznám kolléganőmre, de a kutyákért él-hal, Lili jó helyen lesz nála. Nálunk pedig vége a kéz és haj rágásnak. Hógolyó visszakapja mellettünk a fekhelyét, és nagy örömére már végre csak rá figyelünk, vele játszunk, sétálunk, szeretgetjük. Panasz egy szó sem lehet rá, nagyon jó anyuka volt, szépen gondoskodott a kölykeiről, sokat tűrt tőlük, és miattuk még a kiváltságairól is lemondott, az ételét és meghagyta nekik, de már  nem kell szomorúan néznie ránk, amiért nem állítjuk le a kicsiket, és nincs úgy minden mint rég volt.