Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

2013. október 18., péntek

Magunk maradtunk

Kevesebbet alvós, de boldogságos hét volt ez magunkban a legpirinyóbbal. Sokat kellett felmosni (pedig nagyon ügyesen használta már a fürdőszoba ajtóba letett pelenkát is), és nagyon figyelni a lábunk alá, de annyi mókáért cserébe, amennyit a kis szertelenke hozott mindennapjainkba megérte. Már komolyan fontolgattuk a megtartását is, amikor sikerült gazdát lelnünk neki, így szűk 9 hétnek lett ma vége, mikor Hógolyó harmadik kölykét, Lilit is átadtuk új gazdájának.
A gyermekemet, vagy a nagymamámat nem bíznám kolléganőmre, de a kutyákért él-hal, Lili jó helyen lesz nála. Nálunk pedig vége a kéz és haj rágásnak. Hógolyó visszakapja mellettünk a fekhelyét, és nagy örömére már végre csak rá figyelünk, vele játszunk, sétálunk, szeretgetjük. Panasz egy szó sem lehet rá, nagyon jó anyuka volt, szépen gondoskodott a kölykeiről, sokat tűrt tőlük, és miattuk még a kiváltságairól is lemondott, az ételét és meghagyta nekik, de már  nem kell szomorúan néznie ránk, amiért nem állítjuk le a kicsiket, és nincs úgy minden mint rég volt.





Nincsenek megjegyzések: