Gyerekkoromban az egri piacon mindig sóváran nézegettem az ananászokat. Többször volt, hogy szüleim vettek is egyet-egyet, de mire rászántuk magunkat a felvágására megromlottak. Táplálkozásra egészen a Tescós időkig maradt a konzerv változat, de soha nem vetettem el, hogy a citromfa és banánpálma mellé egyszer nekem lesz ananásznövénykém is.
Ennek jött most el remélem az ideje.
Remélem, mert a vásárlástól megint sikerült hosszabb időnek eltelnie, és bár látszatra egészséges gyümölcsöt választottam, mostanra igen meglöttyedt. A levelek egyik másikának a vége már barnul, de a hajtásközepet még élőnek vélem, ezért nem halogattam tovább az előkészületet, belevágtam.
A gyümölcshús tetejét kb 2 cm.-re megskalpoltam, a széleket kemény középig levagdaltam, és várva a gyökerezést vízbe tettem a hajtást, majd kikerült az ablakba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése