Chioggiai csetepaté

Banális kis történet, mint a cím is sejteti bolhából elefánt, de életem első színielőadásán jól szórakoztam. Annyira, hogy az első félidőben még tapsolni is elfelejtettünk, de csakis azért, mert nevettünk helyette. Talán az első 5 perc volt kicsit nehézkes, de megjött Beppe, és vele a nevetés. Fortunato színrelépésekor még csak tátottuk a szánkat, aztán már alig vártuk, hogy megszólaljon, mint ahogy Checca kacérkodását is. Már az első félidőben jóslásokban bocsátkoztunk, mi lesz a vége, végül ki, kivel fog házasodni? Bármelyik felállásból jó kis muri kerekedett volna, de az írónak is az én verzióm tetszett. Sajnos nem fényképezhettem, így képekért a Szigligeti színház honlapját ajánlom figyelmetekbe, vagy magát az előadást.