:) 120 m.-en találat. Na ha még fél órán át a fiúk virtuskodnak én lelépek a fák közé és bár a kastélyt nem fogom látni, de felébredek.
Mire ezt így eldöntöttem, a többiek is elhatározásra jutottak és indultunk tovább. Nekünk ez az első idevándorlásunk, de társaink már visszatérő vendégek, célirányosan tudták mit merre kell keresni a hajnali sötétségben. Bennünket viszont minden érdekelt, hosszú listával érkeztünk: Trisztánnak gördeszka, Anyunak szőnyeg, és álló lámpa, Adrinak és Fanninak valami lányos csecse-becse, Apunak minden kocsira felni, motor a scúdóba, a büfébe sajt reszelőgépezet, meg valami komolyabb mixer, és habverő, na meg ami még akad. Szó se róla minden volt, csak nem olyan mindegy a minőség. Persze magas nívóra nem számítottunk, de a lom fele szó szerint lom volt, leginkább szemétre való. Hiányzó ajtajú mosógép, betört előlapos tv, szál szakadásos felni, szakadt ruha, hiányzó lábú baba, vagy kisgépek fontos alkatrészek nélkül, agyon koszolt bútorok, az esőcsorgásba kitett számítógépek, stb, stb, stb. Persze volt sok használható telefon, nejlonozott hűtő, mosógép, új sí- és golf felszerelés, bicikli, meg azt a pénzt még megérő kissé használt árú is, amik között keresgélve eltöltöttünk 6 órát, és megtöltöttük a scúdót rendesen. Gördeszka, és motor nem sikeredett, de olyan 60-70%-os felni az Öcsi kocsiját kivéve mindenre került, az utolsó pillanatban még szőnyeget is leltünk, lámpából pedig rögtön 3-at vettünk. (Hazafelé volt némi csörgés-zörgés, de végül minden épségben hazaért.) Volt azért pár olyan dolog is, amin meglepődtem: jacht - egy eldugott raktárban, sport autó -a kerítés mellé kitolva, fegyver -csak úgy fenn a függönyök tetején, de kitudja ezek is kellhetnek valakinek.
Nagy szerencsémre a Kolontári katasztrófa aput is érdekelte így hazafelé kitértünk az emlékhely felé.
Nagyon gonoszul hangzik, amit írni fogok, pedig egyáltalán nem ezt szeretném közvetíteni, és örülök, hogy legalább a katasztrófa árán lett a falvaknak pénze felújításra, de nagyon meglepett a médiában hallott, olvasott hírek után, hogy egyáltalán még élő településekről van szó. Persze van egy-két romos ház, de az átlagot nézve a magyarországi falvakban nem látni ennyi felújított épületet, új sportpályát, útépítést, gondozott gyepet, mint Kolontáron. Biztos vagyok benne, hogy egy élet megsemmisült produktumait, az emléktárgyakat nem lehet kárpótolni, de abban is, jobban éreznék magukat az emberek, ha 3 éve nem történt volna az ami.
És akkor máris helyesbítek. Devecseren reggel sötétben mentünk át, visszafelé főképp lerobbant házakat láttam (nem voltak vörösek), Kolontárnak csak egy csücskét, 2 utcáját láttam, az emlékhely is egy meghagyott istálló. Mint írtam, azt hittem ezek halódó települések, ahonnan az emberek elfelé költöznek. Most megnéztem a Google képtárát, és a templomot keresve próbáltam azonosítani milyen volt az a kis szöglet anno. A képeken nem omladozó 100 éves viskókat látok. Voltak 30, talán 50 évesek is, de azok is jó állapotban, és tőlük sokkal több volt az új építésű tulajdon. Hová is akartam kilukadni? Ja igen, fejlődik a település. Most azt hiszem a katasztrófa előtt is fejlődött, és rendkívüli, hogy az emberek nem hagyták el falujukat. Lehet 2 utcával odébb kellett költözni, de küzdenek még ma is az otthonukért, és a sportpálya, meg az egészségközpont nem új keletű dolgok, voltak már korábban is.
De, az az iszap, akkor sem hiányzott.
Még Kolontár előtt az útról láttuk a Szent kút-at, meg is egyeztünk a vízéből viszünk anyunak, ez a végén mégis elfelejtődött. Pedig, tegnap este is olvastam róla, de majd legközelebb kihagyom a piacot és megnézem Kolontárt kicsit alaposabban, az altemplomot (amiről itt hallottam érdekességet), meg a kutat, és a Jézus ösvénye (13 km.) is felkeltette az érdeklődésemet. Jó kis 1 napos program lenne.
Ja, egyébként azt mondják Devecseren sem a laktanyába érdemes menni, hanem van egy utca, ahol minden ház udvarán "piac" van. Ott kell házról házra járni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése