Terv 122 km.
A csapat java felez, Podersdorfból kompoznak Rustba, majd fürdenek, és vissza a szállásra megint biciklivel jönnek, de mi elszántak (Panka, Anna, Adri, Rácz Peti, és én -valamint a nyugdíjas lányok, akik kicsit még mi előttünk indultak, és a belevaló fiúk, meg még jut eszembe többen is-) bevállaltuk a teljes kört 1 napra,
főképp a B10-en, de ahol érdekesebb majd letérve róla.
Fertőújlakon átgördülve ha nem is az elmúlással, de valami hasonlóval kezdtük a napot. A határt átszelő bicikliútra kiérve már kezdett tetszeni a dolog, de nem értem ki fog ennél a pihenőnél megállni?
A határon rögtön ládakeresés vette kezdetét, a segítség még nem éledt, egyedül ténykedtem, de nem leletem meg a dobozkát.
Tovább haladva hamar elértük Apetlont, ahol már a gyermekkori fagyasztó, és zsebszámológép vásárlós időből megszokott osztrák hangulat fogadott. Nyugalom, tisztaság, odafigyelés, környezettel együttélés, és a Hufnagl-ház.
Illmitz után gondolván érdekesség vár ránk letértünk a B20-ra, és igazunk lett. Előbb csak egy jól kialakított magasles,
majd egy még jobb.
Alig több, mint 10 km.-t tettünk meg eddig, de a továbbmenetel komolyan kétséges. Fantasztikus a tó, a madarak, a virágok, a ránk várás, a minden. De, nem úgy van az, madarak, bivalyok agyő, menni kell.
A következő kilátóig, ahol újabb ámulatból, ámulatba esve tízóraizunk, és beér bennünket a felezős csapat.
Podersdorfban elköszönünk, és Neusiedlig majdnem végig földúton haladunk. A táj azonban így is csodás, az út is jobb, mint idehaza, és a virágok legalább közel vannak. Igaz, a szúnyogok is.
Ingyen strandot keresve nyitva találunk egy kisboltot. Ösztönözendő a fiatalságot jégkrémet, és barackot vásároltam. (Az itthol is ismert márkát. Ára olcsóbb, mint nálunk.) Eddig is nyugodtságot, tiszteltet láttam az emberekben, de miután a kereszteződésen áttolva a biciklit kilyukadt a barackos zsákom, és szerte szét gurult a frissen vásárolt gyümölcs magam is megtapasztaltam ezt. Itt nem dudáltak rám, nem hajtottak keresztül a földre esett, guruló gyümölcsön, 2 autó is nyugodtan, nem anyázva, nem mutogatva megvárta míg letolom a biciklit, letámasztom egy oszlophoz, és visszamegyek összeszedni a barack szemeket. Furcsa, de jól eső érzés volt, itt ember számba vesznek. A geoládát ugyan jól eldugják, és nem leljük, de legalább a lányok közben nekivetkőztek, és az újabb kencézéssel pihentünk megint egy kicsit a Weiden utáni mólón.
Elsuhanva sok szép épület, lehetséges kilátópont, és érdekesség mellett a boszorkányos kútig mondhatni egyhuzamban mentünk.
Megértem, de így a nap felénél már jócskán bennem volt az érzés, erre a tekergésre többet kellett volna szánni 1 napnál. Jó, bírjuk, de lenne itt mit megnézni, függetlenül, hogy van-e ott láda, vagy sem. Minden esetre innen feladtam a ládakeresést. Idáig is többször csak jeleztem, hogy tudják már mennyi lehetőséget kihagyok, de innen szinte a GPS-t csak kilométerórának használtam, inkább nézelődtem, élveztem az utat.
Purbachban beváltottuk az ígéretet, és ugyan csak nevében szabad, de nem túl drága strandra lelve megmártóztunk. Az út km.-ben felénél, időben, már kissé túnan rajta 1 órát loptunk magunknak. Egyre biztosabb volt, sötétben érünk haza, de kellett ez a feltöltődés nekünk, még ha csak ilyen rövidke is lehetett.
A strand első meglepetése a belépődíj volt. Mi 9,5 €-t számoltunk, de 5-ünknek végül 8€-ért adtak jegyet. A kapun belépve sem csalódtunk. Tisztaság, zöld gyep, elegendő pad, és csak egyetlen tiltótábla, az is a csúszdánál figyelmeztet rá 3 évnél legyen idősebb aki használja. Ne szemetelj, medencébe a partról beugrani tilos, ne labdázz, tusolj táblák sokadalma sehol, mégsem zavarja egyik strandoló sem a másikat. Sőt , a csúszda lépcsőjénél még ösztönöznek is, próbáld ki hason, hanyatt, kettesben, bárhogy, csak élvezd. Itt a mellékhelyiség kövezete nincs összehugyozva, van papír, hideg-meleg zuhanyzó, a medence teljesen bélelt valami alumíniumfélével, a víz tiszta, és mi kúrvára élveztük hanyatt, hason, ülve, kettesben, hármasban, ugorva, úszva, napozva, mindenhogy.
2 keserű gondolat mégis feltört igen mélyről:
- Hol a picsba úszod meg idehaza 2700 Ft-ból 5 fővel a strandbelépőt?(És abban még nincs benne a csúszdahasználat sem.)
- Középső képen azon sok bicikli közül csak az első, és a mi 5-nk volt lelakatolva. Pedig egyik sem lepukkant olcsóság volt.
Biztos értitek mire gondolok, de megelőzendő a fejem falba veregetését nem fejtem ki bővebben az érzéseimet.
.
Lehet az előző gondolatok miatt is, de inkább bizonygatom azt, hogy a lassúságommal akartam óvni lányaimat a gyors tempótól, mert nekem a strandtól egy kínlódós szakasz következett.
Ugyan a lányok mentek elől a hullámzó, de továbbra is jó úton, azonban tudták, hogy tekerni kell, én viszont azt, hogy a határ utáni emelkedők még odébb vannak, nem kellene addig kihajtani őket.
Ogau előtt a kanyart levágtunk. Spóroltunk ezzel 3 km.-t, melyet a városban való eltévedéssel (fel a dombra) egyenlítettünk. Rustban elkövettük a következő hibát, amikor nem mentünk le a tópartra. Igaz ott végig napon lettünk volna, de legalább síkban, és úgy érzem az kevésbé lett volna fárasztó. A táj egyébként szép volt (fényképezni ugyan nem nagyon álltunk meg), és már a nap sem égetett.
Mörbisch-t nagyon vártunk, utána a határt még jobban, azt pedig reméltük nyitva lesz még egy büfé, vagy fagyizó, vagy bármi, ahol pihenünk és eszünk egy nagyot. Én azonban korábban besokalltam és a határ után rögtön megálltam a mangalicáknál. Tudtam, hogy van láda, de mivel a koo bozótosba, az úttól jóval messzebb mutatott nem keresgéltem, csak néztem 2 percig a pihenő jószágokat, miközben rendezni próbáltam a gondolataimat. Príma nap volt, és a hátralévő rész is az lesz, csak takarítani kellett odabenn hozzá egy kicsit.
Fertőrákoson megleltük a fagyizót. A terasz egyik nagy asztalát elfoglalva svédasztalos vacsorát csaptunk. Volt egy kissé lerágott kacsacombunk, 4 kifli-szendvicsünk, egy óriászsömlés is, pár szem répa, és 3 barack, az egészet pedig megkoronáztuk a fagyival.
Útravalónak vettem még pogácsát, feltöltöttük kulacsainkat, de igyekeztünk haza. Még 30 km.
A következő tervezett megállónk kb. 10 km. múlva Balf-nál következett, persze nem a kútnál, csak az egyik útszéli kerítésnek nekidőlve, ahol kutyasimogatással töltődtünk.
Fertőbozon átgurultunk, de Hidegségen a játszótéren megünnepeltük a megtett 100. km.-t. A lányok mint akik életükben nem láttak még olyat úgy vették birtokba a már nem épp nekik méretezett játékokat. Egyáltalán nem tűntek fáradtak.
Míg a fiatalság játszott, mi bolt után érdeklődtünk a helyieknél (fél kg. kenyeret kaptunk 7-en reggel az Újlaki kisboltban), de Sopronnál közelebb nem tudtak ajánlani nekünk csak kocsmát. Viszont Fertődön az internet szerint egy pizzéria nyitva van. Akkor hajrá, irány a pizza, de 8 óra lévén indulás előtt ideje volt felöltözni, és felszerelni a lámpákat.
Fertőhomok, Hegykő, Fertőszéplak és Fertőd is könnyen meglett. A már otthol lévőkkel történt többszöri értekezésből nehezebbre számítottunk az egész Mo.-i esti szakaszon. Olyan majdnem hegymenetre, de csak linke-lankák váltogatták egymást, amit nagyon jó ritmusban tudtunk bevenni, a reméltnél jóval nagyobb átlagsebességgel, és kevesebb erőfeszítéssel.
Fertődön tettünk egy 1 km.-es (oda-vissza 2) kitérőt a pizzériához, és megrendeltünk a jutalom pizzákat, de sajna kiszállítást nem vállaltak. Meg nem vártuk őket, inkább majd kocsival visszajövünk értükben maradtunk.
Közben besötétedett, Sarródtól mér teljes sötétségben tekertünk a tegnap is ilyentájt megtett, már akkor is hosszúnak tartott kanyargós, de szerencsére nem túl kátyús úton.
Pont 122-re váltott a számláló mikor 10 óra pár perckor begurultunk a nagykapun.
Gyermekeinknek meghagytuk gyorsan tusoljanak le, és üljenek asztalhoz, máris hozzuk a pizzát. Fene se kívánkozott még vissza Fertődre, de megérdemelték. Altatni viszont egyikünket sem kellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése