Fertő-tavi kör 3. nap

A búcsú napja. Mindenki pakol, siet, keres valamit. 

10-ig kell elhagyni a szállás, de 10.45-kor találkozunk a kastély kapuja előtt, nem válunk még el sok időre. 

Addig is én még napvilágnál is megcsodálom a bivalyokat. A többiek után kutatva még a kocsi ablakába is kiálltam, hogy jobban lássam a terepet, de a többik jobban elrejtőztek, csak ez a két példány maradt, ők azonban így a sárban kérődzve is fenségesek. De, azért most nem mentem be közéjük. 

Idő sürget, indulok panoráma képet készíteni a tegnapi naplementés (szállásunktól kb 200 m.) kilátóból, 

majd a hansági főcsatornához. Sajnos ez a láda sem lett meg, pedig oda-vissza áttapogattam a híd alját is. 

Addig keresgéltem, hogy a szürke marháknál, meg  rackajuhoknál már meg sem állhattam, hogy a találkozóra még odaérjek, és a csapat ne nélkülem menjen kastélyt nézni. 

De, azért az út mellett berohantam a bozótosba egy találatér.  

Idehaza látom, hogy ez multi volt, és ott voltam a másik pontnál, csak nem tudtam róla, megint elfigyelmetlenkedtem ezt a koo. dolgot. Ráadásul a jelszó sincs meg képen, reggelni sem tudok. Nem az első esett, és bosszant. 

A találkozóra legalább időben odaértem. 

Odabenn vezetett kastélylátogatás van, kisebb csoportoknak. Mi egy nagyon kedves, és készséges tárlatvezető lányt fogtunk ki, de a nemrég erre járók azt mondják sok az újdonság is, több terem eddig nem volt megtekinthető.

Gondolom most is csak a kb. 10-ede, de azok szépek (kisebb-nagyobb furcsasággal). 1 órát töltöttük odabenn, teremről, szobára vándorolva, ámulva, néha megbotránkozva az emberi butaságon, informálódva a történelemről, mindennapokról, érdekességekről. Érdemes volt betérni.
Odakinn még fényképeszkedtünk,

de a pagoda felkeresése után (legalább fél óra, és láttam egy mókust) indultunk haza.

Útközben most már világosban és szemből is megcsodáltam a tatai turult és a még fehérebb sziklákat, hogy felvehessem uticéljaim közé, de most nem álltunk meg, erre is több idő kell.
Inkább Pécelen tértünk ki egy baráti ölelésre, és ezennel még zárásként bemutatom a kedvenc utamat majdnem az én szemszögemből. 

Majdnem mint gyerekkoromban mamáékhoz átgázolva a patakon.

Leletár: 7 találat, 4 hiába után ettől a hétvégétől sokkal többet kaptam, mint azt pár ládával kifejezni lehetne. Persze lehetett volna ez ilyen oldalról legsikeresebb nap is, hisz ekkora ládasűrűséggel nem minden nap találkozom, és ez pár órán át zavart is, de van más is a világon. Itt éreztem először, hogy nem kell mindent azonnal, és visszanemtérőmód behabzsolni, ide még visszajövök, hosszabb időre.