Ma van a tegnap holnapja: Fel a hegyre új módszerrel. Szépalmapuszta - Kőris-hegy, oda, és vissza kicsit másként. OKT 084.

Kényelmetlenül puha volt az ágy, de reggelre kiált csípőmből a fájdalom, és jót aludtam, ahogyan a többiek is, így jól felkészültünk a mai nap kihívására.
Szépalmapusztánál összeszedelődzködtünk (A változatosság kedvéért most nadrágon kívülre tettem a merevítőt, de azért le is ragasztottam a kritikus helyeket.), és indulásra készen gyönyörködtünk a pacikban, marhákban.

A karámok közötti murvás úton lefelé jó ütemben haladtunk, de nem is olyan hamar betértünk az erdőbe.

A réten még harmatcseppekkel telin csillogtak a növények,

de már szépen sütött a nap át a lombokon is, és az enyhe emelkedő szintén rásegített, hogy ne fázzunk.

Kisszépalmapusztától aztán jobban. Kellett ez nekünk, ha nem akartunk műúton jönni.

Az erdő gyönyörű volt,

itt sem az a kifejezetten őszies. Persze az avar már színes, de a fák még zöldellnek, és ha nem az árnyékban álltunk meg a napnak is volt ereje, csak ezt én most nem szorgalmaztam. Olyan 250-es emelkedő volt előttünk, kb. 2 km.-re elosztva, és ez már az a fajta amin ki kell próbálnom a kapott tanácsokat, hogy ne okozzon a légzésem gondot. A pindurka lépéseket (kb. fél bakancsnyit) már eddig is gyakoroltam, de természetellenessége miatt oda kell figyeljek rá. Mivel úgy gondoltam nagy lépésekkel jobban haladok, így emelkedőn eddig igyekeztem majdnem kétszer akkorát lépni, mint egyébként. Az sem kényelmes, de már megszokott. Most jöttem rá, hogy a lépéssel együtt lélegeztem, lépéskor be, nyújtáskor ki, ahogy erőt kellett a lábammal kifejteni, megfeszítettem a hasi és mellkasi izmokat is, majd nem tudtam olyan gyorsan lépni, ahogyan lélegezni kellett volna, tehát megálltam, de a légzés is egyre nehezebb volt. Nem elég, hogy a lépés lassú volt, de még a szünet is sok. Most más izmokkal lépek, sokat, de egyszerre kevesebb erőkifejtéssel és a légzésem független a lábmozdulatoktól. Időben nem vagyok lassabb, de hogy gyorsabban megvan-e a három kicsi lépés, mint az egy nagy azt nem tudom, ám folyamatosan egyforma tempót tudok tartani. Az éneklős légzést is próbáltam már, de csak rövid szakaszokon volt rá lehetőségem, és az igazi teszt csak most vált lehetségessé. De, a sok odafigyelős feladat együtt nem megy. Énekelni, lépést figyelni, gyönyörködni, fényképezni még nekem is sok egyszerre, az utolsó kimaradt. Gondoltam képek helyett leírom a dalok szövegét, de megkímélem magam a sok pötyögéstől, legyen elég csak a címük, ha valaki nem ismerné valamelyiket biztos rálel a neten, vagy legközelebb jöjjön velem egy kis emelkedőre. Szóval: Pál, Kata, Péter ..., Süss fel nap ..., A Csitári hegyek alatt ..., Elszaladt a kemence ..., Én elmentem a vásárba ... Mire felérem vettem 5 lovat, meg egy egész tanyát, de kifizetődő volt a költekezés. Jól leizzadtam, és egy cseppet sem volt nehéz a légzés, csak mint a többi felérkező túrázónak, mert ma voltak rengetegen. Az osztálykirándulókat kivéve még ennyi embert nem láttam egy-egy túrám alatt, de lehet összességében sem. A kilátóban, a tetőn,

de még lefelé is sűrűn összefutottunk egy-egy párral, kisebb csoporttal. Az Ördög-lik-nál is egyenest hemzsegtünk, a láda keresésnél nagyon kellett figyelni ne bóklásszon arra senki.

Alig hagytuk el a sziklákat (A Márvány bánya mellett pedig észrevétlen elmentünk.) szembetalálkoztunk egy terepmotoros csapattal.

Örülök én minden sportnak, de mi ne lépjünk le az ösvényről, ők meg (több, mint 20-an) nagy nyomatékkal gázolnak át mindenen. Kétlem, hogy engedéllyel. Nem tudom azt mondani, hogy mindegy, de sokat nem tehetünk ellenük. (Legfeljebb fizetjük a saját bírságainkat.) Kiérve a mai penzumként ránk rót műutas szakaszra még sokáig lehetett hallani az erdő belsejéből jövő motorhangot.

Nem csak ezért, de nem maradtunk a szeles műúton, inkább a kék barlang jelzésen letértünk a zöld sáv/kék kereszt, majd a zöld pötty jelzésre, és ez már tetszett.

Így még a Bödön-kút is útba esett.

Sok örömet ugyan nem leletünk benne, vize poshadt, szemetes volt, de pár magot elszemezgettünk mellette, mielőtt visszatértünk a már ismert kék sáv erdei szakaszára és a legelésző pacik mellett elhaladva elővehettük az elemózsiás dobozokat.