Hétfőn megkaptam a térképet, hozzá a gyerekekre váró feladatokat is, és végre nem a térkép okozott gondot. Reméltem a fiatalok képben vannak, mert bizony nekem a megoldókulccsal együtt is minden kérdésnek utána kellett járjak, míg vártam a csütörtök estét.
Éjszakákba nyúlóan, de utána jártam a dolgoknak és a kollégium aulájában várva az indulásra reméltem segítségére leszek csapatomnak.
Hamar kiderült a várt 16 fő helyett 10-el kell megelégedjünk, de legalább több jutott csokiból a vállalkozó szelleműeknek.
Engem egy két lányból álló csoport választott, Mi indultunk el először, de tudtam befelé nem így lesz, csak élvezzék.
Nagyon jól haladtunk a feladatokkal, de nem tudom mi lesz ezekkel a gyerekekkel, amikor elfelejtgetik az iskolában tanultakat, mikor meg sem tanulják. Bár mit várok, amikor a megfigyeléssel is bajok vannak. Nem is beszélve a KRESZ-ről. De, nyugtattak nekik csak 2 év múlva lesz jogsijuk, addig ráérnek megtanulni.
Én nem így gondolom.
Nem vagyok egy nagy KRESZ tudor, de gyalogos, biciklis, motoros, autós szemmel látom a hibákat. Minden rétegnek vannak, és én is vétek, de nagyon veszélyes a társadalomra általánosan jellemző nagyfokú nemtörődömség. Pláne ha törvény is előírja hogy pl. neki elsőbbsége van.
A törvény azt mondja ha a gyalogos a zebrához ér elsőbbsége van. Én azt is tanultam, és mondom: elsőbbsége annak van, akinek megadják. Igen, be kell tartani a törvényt, de mit érek vele, ha matrica lettem a zebrán, mert féktávon belül leléptem, vagy a sofőr éppen bekapcsolta a rádiót és nem vett észre időben, esetleg párás az ablaka, vagy csúszik az út? Persze a vétkest majd megbüntetik, fizet, leüli, vagy valami, de nekem az kell legyen a fontos, hogy hazaérjek. Nézzek szét, és inkább álljak meg, veszítsek 2 másodpercet, de ne az életem. Ilyen alapvető szabályt pedig már a szülőnek meg kell tanítania még akkor amikor kézen fogva az utcára viszi gyermekét.
Az előzőeken túl is a program alapelvét jónak találom. Kapjon lehetőséget a szociálisan rossz körülmények között nevelkedő gyermek is a továbbtanulásra, de a felvételi kritérium ne a szociális rászorultság legyen, hanem az akarás is. Akarjon tanulni, tenni, ne bukdácsolva lébecolni, miközben színházba viszik, jogsit kap, és még sok egyéb plusz, amiért az AJTP nélkül keményen csengethet a szülő, neki meg igénye sincs rá. Mert képessége lenne!
Szóval, nekem tanulságos buli volt. Kicsit sétáltunk, segítettem, mindenki győzött, és bár a két zebrán történő áthaladás kiakasztott az aula egyik sarkában kialakított kalitka állatkái felvidítottak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése