Emlékfa ültetés

1 hete megkaptuk az Almási Sanyi bácsi emlékére ültetendő diófát. 1-et kérünk, 4-et kaptunk, főhetett a fejünk mit kezdjünk a többivel, de végül a Nedves-rétre is ültettünk, az Aurigának is adtunk (de lehet eleve az övék volt 2), és 1-et 1-2 évre hagytunk talonban hátha valamelyiket pótolni kell, ha mégsem akkor magán tulajdonként kertben marad.
A fák már 1 éve az országban vannak, várták melyik Tisza menti iskola udvarában emlékeztethetnek a múltra, sarkalhatnak emberfeletti teljesítményre, vagy csak adhatnak hűs árnyékot az alatta pihenőknek (miközben az eredeti célnak megfelelően frissül a génállomány, tisztul a levegő). A mieink nem iskolába, de reméljük méltó helyre kerültek.
A 11 órára hirdetett ültetés előtt 9-kor gyülekeztünk a Nefag parkolóban, alapoztunk, és felszerelkezve kisétáltunk a gyorsasági pályához.

A munkát nem akartuk nagyközönség előtt végezni, jobb volt ez így pár szem közt, néhány kéz alatt, borz várral fűszerezve, de jól megforgatva.

A Nedves-réten nem apróztuk el a dolgot, rögtön ültettünk is. Gondoltuk, ha akarnak kijövünk a többiekkel is, de már csak nézelődni, beszélgetni.

Visszafelé, éppen időben értünk a hídhoz, hogy a hivatalos ültetésre együtt érkezzünk a meghívottakkal.