Készülünk a felvételire, ballagásra, de hogy ebben az évben mindenből az utolsóban van részünk az csak most tudatosult bennem. Még a tanév felénél sem járunk, de már búcsúzunk, legalábbis nekem ilyen hangulatban telt az Adventi koncert estélye. Néztem a karácsonyfát, a mennyezetről belógó dekorációt, és rádöbbentem ezt én most látom utoljára. Emlékeszem az alsós koncertekre, amikre még sütkéreztünk, és a végén zsúrt álltunk, beszélgettünk, osztály voltunk; az első felsősre, ami a legnagyobb szabású volt, de a gyerekek sorra kidőltek, és hiába volt a csengő tisztaság, szörnyű volt, kínzásként éltem meg; a 2012-re, ami nekem a legmeghittebb volt; a tavalyira, amikor örültem, hogy végre a koncertsorozat vége felé járunk, pihi jön; és persze közben élveztem a mostanit. A mostanit, amit megint nem vittek túlzásba. Szerencsére. Kicsikből, nagyokból, magyarul, és megint újabb idegen nyelveken utoljára is elég volt ennyi.
Köszönöm.
Boldog Karácsonyt!
(A Youtube makrancoskodik, videófeltöltés később.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése