Közös túrák, és gyakorló vizsga az e heti feladat, miközben van idő ismerkedni, és persze tanulni is saját, vagy más példáján, de van mit behozni úgy láttam nem csak nekem.
Délben induló első túránk a Recski munkatáborba vezetett. Legalábbis az Osi féle csoporté, mert a Petiével nem találkoztunk, a Gyurié meg biciklizett, és tuti nem arra.
A Kecskeméti ifjúsági tábort elhagyva szemben a TV toronnyal egy lecsupaszított domboldalon találtuk magunkat, amiről leérve a Mária képoszlopnál értünk völgyet.
Megkerülve a Kopasz-hegyet rátértünk a piros sávra, ahol átvehettem a vezetést. Találkoztunk alatta egy mókussal, láttunk rengeteg erdei holdviolához hasonlatos növényt, ínfüvet, ösztörűs veronikát, kankalint,
foltos árvacsalánt, salamon pecsétet, tüdőfüvet, szamócát,
nefelejcset,
és sok kónya vicsorgót is, de azok a képek mind bemozdultak.
Gyakorló pályafutásom nem tartott olyan soká mint tereztük. Sacc/kb 500 m.-re előbb találtunk egy ösvényt, ami levitt a műúthoz, és ezen a szakaszon már Adri vezetett.
Itt jegyezném meg, hogy a kapott másolatok mellett aki vitt saját térképet mindenkinél mást ábrázolt, de még a GPS készülékeken sem egyeztek meg a kisebb ösvények, így menet közben sokat alakult az útvonal, és gyakoroltunk is különféle méréseket, előre, hátra, oldalra, meg lépve és egyebek.
A táborba együtt a csepergő esővel érkeztünk. Előkerültek az esőkabátok, de megnéztük amit lehetett (Nekem felfoghatatlan ami itt, és ebben a korban egyáltalán történt. Olvastam róla, lehet még filmet is láttam, de értetlenül állok a szörnyűség előtt.),
és a két geoládát is megkerestem.
Visszafelé sebességet tanultunk tartani. A feladatunk csak annyi volt, hogy kövessük Osit, és a táborba jelöljük be a térképen merre jöttünk, meg időnkét oda jött megkérdeni hol vagyunk. Háááát. Nem volt könnyebb, mint vezetni.
A kopasz domboldalról visszafordulva viszont rájöttünk érdemes volt haladni, egy puklival odébb már zuhogott.
Mi vacsorázni elmentünk mamámhoz, ami jó idő volt arra is, hogy az elmaradt írnivalót bepótoljuk mielőtt 8-ra vissza kellett érjünk.
Bronz fokozathoz nem kell éjszakai túrát vezetni, de tudni kell mit tegyünk ha nem érünk világosban utunk végére. Én már jártam így párszor, és nem félnék ezután sem, de persze teljesen más ha nem látunk az orrunktól alig messzebb, pláne nem a következő jelzésig, ami még világosban is csoda lenne, hát még jelzetlen úton. Nos. Nekem odáig stimmel, hogy a székelykapun túl, pont a híd után mentünk be az erdőbe balra, ami nyilván kelet, volt egy timsós barlang,
de eztán halvány lila gőzöm sem volt merre jártunk. Teljesen mást éreztem, mint a már ágyban nézett GPS mutatta. Szerintem megkerültük a hegyet, de hihetetlen mód csak a nyugati oldalán botorkáltunk, pedig én a ládánál is azt gondoltam Recsk felé néz. Mondjuk ha nincs ott Sanzi89 biztosan nem keresem meg. Még az is szerencse, hogy ilyen tájékozódás mellett a pöttyök is meglettek, igaz nem az én érdemem volt hogy pont mellettük vitt az út.
Visszafelé gyorsabban haladtunk, nem csak mert lejtett, de szélesebb úton jártunk, és nem váltogattuk az ösvényeket sem. Éjfél után már ágyban voltunk, igaz már 10-kor megérkeztünk Imiékhez, de jó volt az a kis beszélgetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése