Reggel 2 órába telt míg bevittem 130 ko.-t, majd sütöttem egy piskótatekercset Adrinak,
(most vizeset, de új receptúra alapján. 4 tojás fehérje
habbá, majd bele 4 ek. víz újra habosítás után 8 ek. cukor, sárgáják, és ha mér minden szép
jöhet még 8 ek. liszt is egy kis sütőporral.), aztán egy diós rácsost, de speckó rácsozással ám, meg még rántott húst. És persze voltak járulékos feladatok
is, mint mosogatás, zuhanyzás, bepakolás, Hógolyó bolhátlanítása mire
elindulhattunk. Amit egyébként még 9-kor akartam. Adri 10-kor. Kegyeztünk, de
végül fél 2 lett mire az utolsó csomag is kocsiba került és végre gázt
adhattam.
Nem túl nagyot, mert
a terveimben az összes útba eső geoláda megkeresése is szerepelt, és M3 105 km. Dél hamar, épp
csak a sarkon volt túl. A közelség viszont nem garantálja a sikert. Lett ugyan
pályamatricán, de találatom nem.
Ahogyan M3 123 km. Dél-nél sem.
M3 142 km. Dél-nél azonban megtört a jég. Végre.
M3 153 km. Dél-t keresve viszont már majdnem untam a folytonos kisorolást. De, nem
úgy van ám az, még hátra volt 171, 193, 205, és 214 is. Ha már egyszer alszik a gyerek és nem tud
ágálni unom, vagy sem keresni kell. Szerencsére egyszerűek, vagy inkább egyértelműek
voltak a rejtések és hamar meglettek, de biztonság kedvéért a motort nem állította
le. Igaz minden pihenőben tábla figyelmeztetett, ne hagyjuk autónkat
lezáratlanul, de had legyen nyugodt az az álom. Az utolsó 50 km. monotonitását sokkal rosszabbul viseltem, mint a kiállásokat, de ezt is csak egyszer lehet eljátszani. Felüdülés vol a 49-es
kanyargása, változatossága, pláne a sok 30-as korlátozás. Majd jött Mátészalka com.-os multijának első pontja
és szerencsére majdnem mellette a második. Amit mikor
megláttam óvoda kerítésén van, kissé kétségbe estem, de vasárnap lévén csak a
gyerekek felfedezési kedvétől kellett féltenem a rejteket.
Közben megnéztem
volna a görög katolikus templomot is, de a kapun nem jutottam át.
Sajnos a Szatmári múzeumot is zárva találtam, és voltam olyan figyelmetlen, hogy nem
olvastam el rendesen a leírást sem, a pót jelszó így kimaradt.
Mo. első közvilágítása előtt azonban értetlenül álltam. A teret átnézve sehol nem leltem még egy táblát sem, ami tudatná az erre tévedőkkel miért is van a múltat idézni még csak próbálni sem akaró villanyoszlopok között a lámpást tartó fiúcska,
de a templom tetszett.
Mondhatnám többesszámban, ám a reformátusnak csak a tornyát láthattam.
Én itt sem utálom a vásárlást, ezért kihagytam 1 ládát. Egyébkén
nagyon el lehet rejtve ha a megkeresése eltart egy bevásárlás idejéig.
Kocsordra érve ugyancsak tátottam a szemem, de a rejtő
érdekesebbnek találta az unitariánus templomot, mint a Kraszna hídja előtti Székely hadosztály
emlékművét.
Tunyogmatolcson a Szamoson átkelés előtt nem hagytam ki a
soktornyú, de sajnos lezárt templomot
mielőtt a kurta kocsma emlékművét
megkerestem volna.
Már csak Fehérgyarmat volt hátra, ahol sétáltam egyet a főtéren
és remélem a jelszót megtaláltam, nem úgy mint a ref. templom zárt kapuk mögé rejtett ládáját. Ezt nagyon nem
értem. Miért kellett kapun belülre tenni? Persze jobb ha látjuk belülről is a
több 100 éves nevezetességet, de mi van ha mondjuk éjszaka van? Azt hiszem nem
minden esetben érdemes felhívni a gondnokot és kinyittatni azokat a kapukat.
Innen már mondhatom egyenes út vitt Kölcsére.
215 km. és majd 5 órás út után 13 ládával rekordot
döntöttem, és örültem a megérkezésnek. (Bár gyorsabban ment mint gondoltam.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése