Görtábor 2015. - 1.nap - Kis köröcskének indult.

A reggel 9-s indulást itt még nem vették komolyan, volt aki érkezésünkkor a késve szervírozás miatt még a reggelijét majszolta, de mára úgy is rövid táv volt tervezve, belefért a majd 1 órás csúszás ami a csoportképekkel, és az első sebkötözéssel összejött.

Kölcsén téve egy biciklis kört Fülesd felé vettük az irányt, ahol a múzeumparkban ismerkedtünk a község múltjával,

és végre nyitva találtunk egy református templomot. 

Túristvándira a csak száraz időben ajánlott, de biciklis útként is nyilvántartott földúton (minőségével nincs kifogás, igaz száraz volt az idő rendesen) jutottunk egy érdekes gyümölcsös mellett. Tudtam én, hogy erre vallásosabbak az emberek, de hogy az alma is imaszóra nőjön arra nem gondoltam. 

A vízimalom melletti kempingben megtartottuk következő, ebédi pihenőnket, mely alatt azért volt idő kicsit barangolni az Öreg-Túr ellett, és megkeresni az itteni rejtést.

Addig-addig barangoltam, hogy a malom meg bezárt. Én egyébként is hosszabb utat terveztem, de nem gondoltam, hogy a többiek után fogok csak bele. Hát így jártam, ha már a malmot nem akartam kihagyni. 

Aztán a mellette korosodó platán (fenséges példány) is magával ragadott

mielőtt Kömörő felé indultunk volna. Itt elhatározásunk megerősítésére betértünk a templomba

ám a Nagyarra vezető földútról nem írnék sokat. Erről a szakaszról kép is csak az Öreg-Túr miatt készült,

de annyit elárulok igazi terepgyakorlat volt. 

Jaj. Azt még nem is mondtam, hogy Roland szegődött társamul. Nagyobb bizonyíték nem is kell ennél, hogy a Balatoni plusztól nem kapott csömört, és bátran bevállalt velem egy újabb toldást. 

Nagyaron először a Luby kastélyokra figyeltünk fel,

majd a főtér óriástérképe útbaigazított bennünket

a református templom felé.

Amit ugyan szintén zárva találtunk, de Hídvégi-Üstös Pál diófáját kiszúrtam a kertben.

Kisar útba eső kocsmája minket is a pulthoz csalt. Frissítő közben átnéztem a térképet, és magyarázatot kérve 3 törzsvendégtől mi az a dzsungelgyümölcs jól ott is ragadtunk még egy körre, meg további beszélgetésre. Biztos eltelt 1 óra mire már teljesen felkészülve a témából elindultunk az elvadult gyümölcsös ládáját megkeresni.

Innen aztán sorra estek utunkba a rejtekek. Tisza híd, ahonnan jól látható többek ulticélja a strand, a református templom, zárt ajtókkal, és sikertelen kereséssel,

harangláb, szintén csak megnézve, és keresve,

és az árvízi emlékmű aminek szintén hiába kerestük a com-os ládáját, de a magyar szerencsére meglett.

Jócskán közeledve a vacsoraidőhöz innen már hazafelé vettük az irányt, de a Nagyari-Túr Tiszába torkolását nem hagyhattuk ki. Hogy most tényleg erről a beömlésről, vagy a másik 2 közül valamelyiknél jött Petőfinek az ihlet ki tudja már, de ez a majdnem kanális méretű, szinte patakocska nem mondható sietősnek sem.

Visszavergődve a gátra, a piros jelzésről letérve újra Nagyaron voltunk. Már nem időztünk a kastélyokkal, csak a falu határában lévő Petőfi-fánál álltunk meg.  

Az elpusztult óriás szomorú látvány, és szeretném hinni a fiatalkák tényleg azok aminek írva vannak, még ha a kezdeményezés is a lényeg, aztán majd az idő eldönti kiből lesz matuzsálem. Igen az idő, amiből nekünk már nem sok volt, a com-os rejtek után azonban most a magyart nem leltük. Lehet rossz irányól közelítettük, de nem időztünk, 6 előtt Szatmárcsekére kellett érjünk, hogy egy közértet nyitva leljünk, és vacsorára vegyünk valamit.

Sikerült. Bolonyai spagetti és sajtos-tejfölös tészta kerül ma az asztalra, ha nem maradt a táboriból Rolandnak is. (Nekem mondjuk jó lett volna a sajtos-tejfölös is, ahhoz mindenem van, de azt Ő nem ehet.)

Végül jól megnyomva az utolsó 10 km-t is fél 7-re hazaértünk. A kör 52 km. lett, de én jóval többnek éreztem.